2009. december 5., szombat

Mandarinkrémleves (citruskrémleves)



Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

(Márai)




(Remélem, nem unjátok Márait. Én mostanában teljesen beleszerettem...)

Már az ünnepi menün gondolkodom. Karácsonykor - egyik nap legalábbis - szeretem a különlegesebb, hideg krémleveseket. Jól indul velünk a lakoma. Valójában egyik kedvenc sógorom szokása ez. Mindig nagyon-nagyon finom hideg gyümölcsleveseket készít ilyenkor. Nem csak jó színész, de remek szakács is! Gondoltam, folytatom a hagyományt, amit Ő teremtett.
Ezt a leveskét ma kreáltam, mert nem volt itthon semmi "levesnekvaló", viszont tele volt a nagy tálam mandarinnal és naranccsal. Néztem őket, aztán egyszer csak egymásra kacsintottunk. Rendben - gondoltam. Legyen. És lőn. :)

Hozzávalók 4 főre:
jó sok mandarin és narancs (???? személyenként talán 5-6 mandarin és 2 narancs),
vagy 100%-os tényleg finom narancslé (de akkor narancskrémleves lesz - úgyse baj),
2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor,
1 darab fahéj,
8-10 szem szegfűszeg,
csipet só,
ízlés szerint cukor,
1 kis löttyintésnyi rum,
fél marék mazsola,
2-3 dl tej vagy tejszín,
durvára darált dió,
2 narancs vékonyan levágott héja.

A mandarinok és narancsok levét kifacsartam és átszűrtem hogy ne maradjon benne mag és rost.
A felét föltettem főni a két narancs vékonyan levágott héjával, fahéjjal, szegfűszeggel, sóval, cukorral és rummal. Míg fölforrt, kikevertem csomómentesre a maradék narancslevet a pudingporral.
A fűszeres narancslét hagytam forrni pár percig, hogy a fűszerek íze kioldódjon, aztán átszűrtem egy másik lábosba. Ekkor tettem bele a megmosott mazsolát is. Mikor újra felforrt, hozzákevertem a pudingporos mandarinlevet és állandó keverés mellett hagytam újra felforrni.
Most öntöttem csak hozzá a tejet és le is kapcsoltam alatta a tüzet. Az egész művelet körülbelül 20-25 perces.
Hidegvízfürdőbe állítva addig kevergettem, míg langyosra hűlt, aztán tettem is be a hűtőbe.
Durvára darált dióval megszórva tálaljuk. Tejszínhabrózsákat is nyomhatunk rá, isteni lesz azzal is. Kínálhatunk mellé rolettit is.
Akinek van esetleg - mint nekem - sűrű cukorszirupban eltett narancshéjreszeléke, azzal is megdíszítheti. Mit mondjak? Röviden: rettentő finom! :)
Ja! Szerintem citromból is működik! Csak ahhoz nem kell fejenként 2,5 dl lé. Én almával sűríteném a citromosat.

Tipp: édességként is ehető. Ha van pl. sok maradék tojásfehérjénk amivel nem igazán tudunk mit kezdeni, elhasználhatjuk. Készíthetünk rá habot. Mandarinmadártejként, habgaluskákkal.... desszertnek sem utolsó! :) Habgaluskával együtt készítve sem több az elkészítési idő, mint 3/4 óra.

Szaloncukor-variációk



Az életben nem történnek "nagy dolgok". Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk - az "élmény" vagy "baleset", mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más "élmény", csak a család; s nincs más "tragédia", csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az "osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.


(Márai)

Nem rajongok a szaloncukorért. Valójában már hosszú évek óta nem is veszünk, nem is díszítjük vele a karácsonyfát.
Láttam viszont Tündérnél a birsbonbonokat, és nagyon tetszett. Így én is megcsináltam, mivel az idén sok birsalmasajtom lett úgyis. Annyi eltéréssel, hogy a kis szív és kockaformák kivágása után durvára darált dióban hempergettem meg és úgy került aztán a felolvasztott csokoládéba. Nagyon finom.
Bonbonként ajándékba is adható, vagy szép papírba csomagolva szaloncukor is lehet belőle.
Maradt sok olvasztott csoki a művelet után. Ha nagyon durvára vágott diót, mogyorót, mandulát keverünk bele és kis halmokat rakunk a kissé megolajozott alufóliára, ugyancsak kitünő szaloncukrot kapunk.
Készíthetünk aszaltgyümölcsös-zseléset is: Horváth Rozi zselatinja kell hozzá (mert ebben a fajtában még nem csalódtam), sok apróra vágott aszalt gyümölcs. A meleg, folyós zselatint keverjük össze az apróra vágott gyümölcsökkel és kis halmocskákat tegyünk belőle a kiolajozott alufóliára. Csomagoljuk díszpapírba és mehet a fára majd.


Ha karácsony előtt pár nappal készítjük a szaloncukrot, akkor lehet csinálni kekszgolyóból is. A közepén egy rumosmeggyszemmel. Formázzuk kisebbre a golyókat, majd mártsuk olvasztott csokiba. Aztán csomagoljuk szaloncukorformára.

2009. december 3., csütörtök

Majdnem sütőtökcsatni

.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.
(Márai)

 


Ma elkészítettem az egyik kedvenc téli köretemet. Mindössze 10-15 percet vesz igénybe. A sütőtököt meghámoztam, kivájtam és kockákra vágtam. Serpenyőben kevés vajat hevítettem pici olívaolajjal együtt és mikor forró volt, rádobtam a sütőtökkockákat. Sóztam, mézet tettem rá, fűszereket és kevés citromlét.
Erős tűzön pirítottam úgy 4-5 percig. Roppanós maradt, de mégis átsült, én így szeretem. A fűszerek most kevés frissen reszelt gyömbér, kakukkfű és oregano voltak. Még mindig nagyon szépek a párkányomon.
Ezt az alapételt lehet mással is fűszerezni: fahéjjal, koriandermaggal, kurkumával, zsályával, rozmaringgal, bazsalikommal, citromlé helyett narancsléval, stb. Kinek-kinek ízlése szerint.
A lényege, hogy kellően édes legyen. Én két teáskanál mézet tettem egy adagra.
Ez az édes, karamellizálódott sütőtök nagyon finom így önmagában is. De szoktam készíteni sima párolt rizs mellé is, vagy natúr hús, hal köreteként is.
A nagy helyzet az, hogy csatnit akartam most készíteni belőle, de annyira finom volt, hogy mire észbe kaptam, a fotózás közben az egészet elkóstolgattam...
Szóval. Ezt az édes-sós-citromos sült sütőtököt megcsinálhatjuk csatninak is. Csak akkor picit tovább kell sütni, hogy puhább legyen. Mikor készen van, robotgépben pürésítjük és kiegészítjük pici csilipaprikával, még egy kevés citromlével. Egészen fantasztikus csatninak is a sütőtök. Szintén rizs mellé, párolt zöldségek mellé, vagy húsok mellé.
Tudom ajánlani a karácsonyi menübe is, mert villámgyorsan készen van és nagyon-nagyon finom.




Az Ő hangjánál szebbet... én még nem halottam. És ahogy a Csendes éjt énekli... Na, azt, majd akkor.

2009. december 2., szerda

Marha vindaloo - a'la Fűszeres Eszter

.

Szemtől szembe - mindig.
                                                             
                                                                               (Shiyu)



Ezt az ételt nem először készítettem. Annak idején, mikor még nem írtam blogot, Fűszeres Eszternél találtam. Nagyon megtetszett, megcsináltam. Azóta is az egyik kedvencem. A marhahús egyik legjobb formája szerintem. Úgyhogy köszönöm Eszternek a receptet!
Nagyon fűszeres, telt ízű, igazi különlegesség. Azoknak ajánlom, akik bátran kóstolják más népek konyhaművészeti remekeit.

Egy az egyben leírom ide a receptet, mert tökéletes.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sovány marhahús felkockázva,
0,5 kg hagyma felkockázva,
3 evőkanál ghee vagy vaj,
4 gerezd fokhagyma összenyomva,
1 teáskanál őrölt római kömény,
1 evőkanál száraz serpenyőben megpirított koriander (ha van mozsarunk, törjük benne össze),
1 teáskanál kardamommag,
1-2 chilipaprika apróra vágva,
1 teáskanál lepkeszegmag,
1 teáskanál kurkuma,
1 teáskanál fekete mustármag,
1 teáskanál fahéj,
2 teáskanál tamarind paszta,
1 evőkanál cukor,
2-3 centis friss gyömbérdarabka lereszelve,
só, bors.

A marhahúskockákat elősütjük hirtelen a vajon vagy ghee-n. Kiszedjük, majd a kockázott vöröshagymát, gyömbért és fokhagymát is átfuttatjuk rajta üvegesedésig. Visszatesszük a húst, és fűszerezzük. Mindig kevés vízzet öntve hozzá egészen puhára pároljuk.
Nem volt most itthon római köményem - rosszul emlékeztem - úgyhogy sima köménymaggal helyettesítettem. És tamarindpasztához sem igen jutok hozzá, tehát az is kimaradt. Helyette egy fél zöldcitromot főztem a raguba. Így is nagyon finom lett.
A tamarindról itt olvashatsz. A ghee-ről pedig itt.



És természetesen jár hozzá a joghurtos banánsaláta is. Enélkül fele olyan az étel. Tényleg. Én a fokhagymát és a csilit elhagytam. Kell hozzá egy félliteres natúr joghurt, 3-4 banán, egy nagyon kevés cukor és icipici só.
A banánt belekarikáztam a joghurtba, nagyon kevés sóval és cukorral ízesítettem és hagytam állni 20 percet. Jó hidegen tálaltam a forró marha vindaloo-hoz. Fantasztikus étel.

Nigella desszerje

Vannak az életünkben, a sorsunkban igaz társak. Lélektársak.
Honnan tudom ki az?
Onnan, hogy valahányszor találkozunk, a lelkem ünneplőbe öltözik. Hogy minden együtt töltött perc fényes, élő, eleven. Hát innen.

(duende)





Ma eljött hozzám Teréz barátnőm. Valami nagyon finommal akartam meglepni, mert ebédidő előtt jött, ráadásul tudtam hogy egész nap futkosni fog elintézendő ügyek után. És mert igazi lélektársam, ünnep vele minden perc.
Így hát ünnepi ebédet is szántam mára Neki.
Már régóta ismertem ezt a Nigella féle villámdesszertet. És volt is egy mascarpone a hűtőben. Az eredetiben málna van, de sehol nem kaptam a környéken fagyasztott málnát, így a saját magozott meggyemmel készítettem.
Be kell valljam, kicsit csalódtam. Nem nagy szám. Ha nem eszed meg azonnal, a keksz elázik és beszívja a nedvességet és nem jó. Szóval látványos meg minden, de nem sűrűn fogom készíteni. Egy tiramisu ezerszer többet ér.

A fagyos málnát összeturmixoljuk a porcukorral, és ha van illő likőr hozzá, abból is tehetünk bele egy keveset. A kekszet összetörjük. Poharakba rétegezzük a hozzávalókat.
Én egyébként kevés tejszínnel higítottam a mascarpone-n, mert annyira sűrű, hogy nem lehet belevarázsolni különben a rétegeket a pohárba. Nem sokat tettem hozzá, csak annyit, hogy könnyebben dolgozhassak vele.
Azonnal tálaljuk.

Karácsonyi desszertnek is jó, ha pl. nagyon fogyna az igazi sütemény. Tartalékosnak. :)

2009. december 1., kedd

Mese a töpörtyűről

Az egészen nagy versek, regények, tudós könyvek hangjában van valami egyszerű és gyermekes, mint a mesében. A nagy könyvek mindig mesekönyvek. Ilyen a Biblia, ilyen Tolsztoj, ilyen mindig minden igazi vers, örök történet. Mert az élet és a lélek alján a mese van, mely néha monda – ilyenkor népek írják -, néha hitvallás, mikor próféták írják, néha történet, mikor a nagy írók írják: de a hang és magatartás, mellyel ez írások a világhoz fordulnak, mindig a szűkszavú, ősi mese hangja és magatartása. Az emberiség várja a mesét, s a próféta, az író, a tudós csak e mesehangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét. Mert minden író Keleten él kissé, a datolyafa alatt ül, s az emberiség köréje telepszik és kéri: “No, mesélj.

(Márai Sándor)






Már egy jóideje jóval többször főzök zsírral, mint olajjal. Az ok az étolajok rettenetes minősége és drágasága. Bekerültek a "drága de rossz" kategóriába.
Emellett ha húst fogyasztunk, az leginkább disznóhús. Tehát eleve adott, hogy a húsos ételeket mindenképpen zsírral készítsem. Ráadásul sokkal jobb ízűek lesznek, mint olajjal készítve.




Mindig is sütöttem itthon zsírt, mert anno még egy-két évtizeddel ezelőtt rettenetesen rossz étkezési zsírokat lehetett kapni. Kilónként, másfél kilónként vettem a zsírszalonnát, inkább mindig kisebb mennyiséget sütöttem ki, ami gyorsan el is fogyott. Most már más a helyzet, mert egész jó zsírokat lehet venni. Ha épp elfogy a tartalék, akkor most már néha bolti zsírt is veszek.




Sőt. Van egy hentes nálunk, akinél valami eszméletlen finom töpörtyűt lehet kapni. Nem tudok ellenállni neki, annyira finom és ropogós.


Tehát gondoltam, írok a zsírsütésről - mert az még hiányzik a blogról.
Általában 1, 1 és fél kiló zsírszalonnát szoktam venni. Itthon a kicsomagolás után nagyobb darabokba vágom, hogy a vágódeszkán elférjek vele. A tetejét-alját késsel meg szoktam kapirgálni, ahol nem tiszta. Ezután másfél centis kockákra vágom az egészet és egy nagy lábosban fölteszem a tűzre. Fél deci vizet öntök alá. Kis, vagy közepes lángon sütöm. Na jó. Valahol a kettő között. Azért kell lassan sütni, hogy a szalonnában lévő zsír jól és teljesen ki tudjon sülni. A víz is azért kell alá, mert így jobban kioldódik. A sütés alatt kell kevergetni, mert hajlamos leragadni, legalábbis az elején. De vigyázva tegyük, ne törjük-gezemicéljük össze a kockákat. Aztán mikor a sütés felénél járok, körülbelül 3 cl tejet is szoktam hozzáönteni. Ettől szép fehér lesz, és jobb állagú-ízű.
Mikor már szép pirosas-barnák a kis szalonnakockák, akkor szűrőkanállal kiszedem őket. A kockákat ezután krumplinyomóba teszem és kinyomkodom a zsíros lábas fölött. A kész töpörtyűt egy tányérra teszem, hogy hamar kihűljön. Ha forrón egymásra és kis helyre tenném, bepuhulna. Így viszont ropogós marad, ha csak hűlés után teszem csak tálba vagy tálkába.




A zsírt vagy egy kisebb zsírosbödönbe öntöm (mennyiségtől függ), vagy pedig egy üvegbe szűröm. Tényleg szűrőn szoktam átszűrni, hogy az alja, amiben égettebb pörcaprólékok vannak, ne kerüljenek bele a zsírba.
Addig nem fedem le, amíg teljesen ki nem hűlt. Ha langyosan fednénk le, hamarabb avasodhat, rossz szagú lehet a zsír a későbbiekben. Soha ne tartsuk hűtőben, mert egyrészt fölösleges, másrészt nagyon hamar "hűtőízű" lesz, és az borzasztó. Hűvös, sötét helyen tároljuk, csak lazán lefedve.

Ha bőrös szalonnát kapok a hentesnél, abból nagyon finom ropogós lesz a töpörtyű. Nem mindenki szereti, mert tényleg fogpróbáló - de én imádom ropogtatni.
Ha bőr nélküli zsírszalonnát veszünk, az finom puhaporhanyós töpörtyűt ad.
A liba vagy kacsa bőrét is hasonlóképpen sütöm, csak kisebb darabokra vágom és nem adok hozzá tejet.

Röviden - vagy hosszan? - ennyi azt hiszem a töpörtyűkészítés titka.




Téli esték igazán finom csemegéje ez. Finom kenyérrel, lilahagymával abbahagyhatatlan. Egy pohár forraltbor vagy tea kíséretében persze.
A lilahagymát fel szoktam félkarikázni hozzá, megsózom, pár csep ecetet cseppentek rá és hagyom egy fél órát állni. Elveszti a vad erősségét és az a sós-savanykásság igazán illik a töpörtyűhöz.
Én a friss töpörtyűt nem áldozom soha fel pogácsába vagy töpörtyűkrémbe. Arra inkább veszek natúr, ízesítetlen tepertőkrémet.




A zsíros kenyér pedig örök klasszikus. Akár tél van, akár nyár.
Mikor kolbászt, hurkát, vagy húst sütök a sütőben, jó sok zsírt szoktam mellétenni szándékosan. Mert a kolbászzsíros, vagy sülthúszsíros kenyér valami isteni.

Hm. Nagyot nyeltem. :)

2009. november 30., hétfő

Villámpalacsinta



Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.
- Mihez kezdenék - mondta a vezetőjüknek - ha leesnék?
- Abban az esetben - válaszolta a vezető lelkesen - ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a kilátást!


(Anthony de Mello)


 

Amilyen gyorsan elkészült a lencseleves, olyan - vagy mégolyanabb - gyorsan megsült közben ez a süti. Valójában palacsintatészta egyben sütve.
A világ leggyorsabb desszertje. :)

Hozzávalók 4 főre:

14 dkg liszt,
2 tojás,
3-4 dl tej,
pici só,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
1 vaníliás cukor,
2 evőkanál olaj.
A tálaláshoz:
porcukor,
rummal felfőzött sárgabaracklekvár.



A hozzávalókból kevertem egy palacsintatésztát. Nem kell sűrűnek lennie, úgy normale. Aztán kiolajozott közepes méretű tepsibe öntöttem és nagy lángon 10-15 perc alatt megsütöttem.
Kockákra vágva tálaljuk, porcukrozva. Sárgabaracklekvárt fölmelegítunk rummal elkeverve - ízlés szerint. Azért ne úgy ahogy Fülig Jimmy a teát issza...
Forrón tálaljuk.
(Planétás recept)

Lencseleves füstölt akadékokkal

.

- Tudnál ajánlani egy jó doktort?
- Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.
- Hogy-hogy?
- Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.


(Anthony de Mello)





Végtelenül egyszerű, nagyon finom és fél óra alatt elkészül.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg lencse,
1 szál sárgarépa,
1/2 szál fehérrépa,
1 darabka zeller,
25 dkg füstölt tarja,
10 dkg füstölt parasztkolbász,
só,
1 babérlevél,
bosikafű,
kevés egész köménymag,
pár szem egész feketebors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csontlé vagy 1/2 erőleveskocka,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál zsír,
1 csapott evőkanál liszt.

A lencsét nem kell beáztatni, anélkül is pillanatok alatt megfő. Alaposan megmostam, majd egy lábosba tettem a félbevágott vörös- és fokhagymával, a fűszerekkel (a pirospaprika kivételével), a karikákra vágott vegyeszöldséggel, a kockákra vágott füstölt tarjával és a karikákra vágott kolbásszal együtt. Vízzel fölöntöttem és egy fél erőleveskockát is beletettem.
Főztem a lencse puhulásáig, ami körülbelül 20-25 perc volt.
Közben a lisztből és a zsírból rántást készítettem, majd belekevertem a pirospaprikát is és berántottam vele a levest.
Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk hozzá a friss kenyér mellett.
Ennyi. De nagyon finom.
Megspórolható a leveskocka egyébként, csak én most a legegyszerűbben akartam megfőzni. Ha a vöröshagymát az elején kevés zsíron kis kockákra vágva megüvegesítjük, és a többi hozzávalót ezután adjuk hozzá, akkor teltebb íze lesz és akkor nem kell bele leveskocka.

Vegáknak is ajánlom hús nélkül, mert úgy is nagyon finom. Tegyenek bele hús helyett burgonyakockákat a főzés felénél.

2009. november 29., vasárnap

Készülődöm...

.

Goethe utolsó szavai: "Több fényt!"

Amióta feltápászkodtunk a primitív lét iszapjából, egybehangzóan ezt kiáltjuk: Több fényt!
Napfényt. Fáklyafényt. Gyertyafényt, neonfényt, villanyfényt.
A fény száműzi a sötétséget barlangunkból, megvilágítja az utakat és a hűtő belsejét. Elárasztja az éjszakai játékok színterét. Kicsiny sugárban vetődik a paplan alatt olvasott könyvre, mikor már rég aludnunk kéne.
A fény több mint watt és lux - a fény metafora.

"A Te szavad lámpás talpam alatt,
Fel-fel hogy soha ne húnyjon ki a fény!
Vezess drága fény át a sűrű homályon.
Te vezess vakon! Az éj sötét, messze az otthon,
Te vezess vakon!
Élek, ébredek, fényedet látom!"

A fény a tudás.
A fény az élet.
A fény a fény.



(Miért éppen Alaszka? - Északi fény - Chris szavai)




Készülődöm... Ugye Ti is? Advent első vasárnapja van ismét.
Előszedtem a díszeket, vettem újakat is. Ma kicsinosítom a lakást. Advent a legszebb időszaka számomra az évnek. Valami olyan hangulata van, ami... kimondhatatlan.


Csodavárás. Léleklebegés valahol a fény és az árnyék közt, lebegés az időtlen időben és a térnélküli térben. Nem tudom. Az advent nekem mindig olyan, mintha nem az időben létezne, nem a térben. Hanem egy másik helyen, egy másik időben. Az örökkévalóságban. Mint a mesék. Igen. Az advent olyan, mint a mese. Az emberi psziché mélyén játszódó történet. Csodákkal, ördögökkel és angyalokkal.


Jó.
Szeretem. :)
A Fény mindenkié. A Napforduló Ünnepe Mindenkié. A miénk.
Boldog Ünnepet Nektek is!

2009. november 28., szombat

Gombabundában sült hús



A farkasok galamboknak álcázzák magukat. A galambok pedig farkasgúnyát kénytelenek ölteni - különben megennék őket.

Pocsék hely időnként a szamszára.
(duende)

Itt van a pereszkék időszaka. Nagyon szeretem ezeket a késő őszi gombákat. Roppanós húsúak, és nagyon ízletesek, fűszeresek. Létezik lila pereszke, szürke pereszke és lilatönkű pereszke. Ezek a gombák gyakorlatilag bárminek alkalmasak: levesnek, sütve, ragunak, rántva, stb.
A mai ebédünk lilatönkű pereszkéből készült. Nem vettem sokat, csak 20 dekát. Gondoltam, vagy leves lesz belőle, vagy csak valamilyen raguba kerül. Aztán egy harmadik variáció született.Először egy sűrű palacsintatésztát akartam készíteni, végül a mézesmázas csirke tésztájába kevertem. Irtó ropogós lett! De sűrű palacsintatésztával is tökéletes, akkor puhább bundát kapunk végeredményül.

Hozzávalók 4 főre:

60-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül és étvágy szerint),
20 dkg erdei gomba,
1 bögre liszt (2,5 dl),
1/2 bögre étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
pár szál friss kakukkfűág vagy szárított kakukkfű,
1 nagyobb dió nagyságú vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
kb. 2 dl hidegvíz.
Plussz bő olaj a sütéshez.

A gombát mosás után robotgépbe tettem és durvára daráltam. Lehet késsel is kisebb darabokra is vágni. Olajon a nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát sóval üvegedésig pároltam, majd hozzáadtam az aprított gombát is, az összes fűszerrel együtt. Zsírjára sütöttem. (Én tettem bele fekete tölcsérgombát is, mert nagyon jó fűszergomba és van szárítva belőle itthon bőven.)
Míg sült, a húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam és besóztam. Egy tálba tettem a lisztet, étkezési keményítőt, sütőport, sót, a gombamasszát és vízzel sűrű palacsintatészta állagúra kevertem.
A húst először lisztbe, majd ebbe a masszába mártottam és bő olajban közepes tűzön megsütöttem.
Burgonyapürével tálaltam, és savanyúsággal.
Kiválóan működik a recept termesztett laskagombával vagy csiperkével is. Illetve pulyka- vagy csirkemellből is.

2009. november 26., csütörtök

Narancsos spenótsaláta gazdagon

.

Olvastam egyszer valamit az orvoslásról, ami szíven ütött. Valahogy így szól:
"A gyógyítás művészetének sajátja a könyörület érzése. Az orvostudomány nem más, mint vallás. A szellem irányítja, mely a szívben ölt testet, a lélek otthonában. Az igazi orvoslás elhiteti velünk, hogy mindannyian fontosak vagyunk, akik ezen a Földön éljük az életünket."

(Miért éppen Alaszka?- A három orvos)




Tegnap salátát kínántam. Piacra menni viszont nem volt kedvem, így körülnéztem, mi van a hűtőben és a konyhapulton.
Ebből a mustrából született ez az igazán laktató, finom kis saláta.

Hozzávalók a salátához 2 főre:
1 nagy marék bébispenót,
1 nagy narancs,
1 alma,
1 darabka kerekrépa (helyettesíthető fehér- vagy jégcsapretekkel),
1 avocado,
1 kis fej lilahagyma,
10 dkg füstölt sajt (parenyica vagy Karaván vagy bármi).
Az öntethez:
1 kisdobozos natúr joghurt,
1/2 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors,
zöldcitrom leve,
1 mokkáskanál méz vagy cukor,
1 mokkáskanál mustár.



A hozzávalókat egy nagy tálba tettem, persze szeletelve, kockázva. Az öntethez valókat egy kis tálban laposan kikevertem, majd összeforgattam a salátával. Hagytam egy fél órát állni, hogy kicsit összeérjen. Pirítós rozskenyérrel ettem.
Nagyon telt ízű, gazdag saláta. A narancs és az alma remekül illik a spenót és a retek ízéhez.

2009. november 25., szerda

Az istenek itala - és ők is fáznak néha...


      a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk. Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)
 


Az illat szárnyán érkezik. Kis felhőcskékben megcsiklandoz, és visszatarthatatlanul beáramlik a tüdőnkbe, a vérkeringésünkbe. A piactéren, vagy a karácsonyi vásárban láthatatlanul az orrunkba lopódzik és elcsábít bennünket. Vagy egy hideg éjjelen, a tűzhely fölé hajolva a kislábosból felszálló gőze alkimista páraként varázsol el az első szippantásnál... A bor, a fahéj, a szegfűszeg, a citrom együtt valami egészen különleges illatot ad, olyan illat ez... nem is tudom.
A születés jutott eszembe róla. Valahogy úgy képzelem, annak a szobának van ilyen illata, ahol egy gyermek épp világra jött a félhomályban, gyertyák fényénél, állatbőrök és puha takarók ölelő melegségében. A vér és a virágok illata együtt, és a tisztaságé.

A forralt bor is az "ahány ház annyi szokás" kategóriájába tartozik. Mindenki másképp csinálja.
Készülhet akár fehér, akár vörös borból is, de vegyesen is. Cukor vagy méz mindenképpen kell bele - természetesen ki milyen édesen szereti. A citrom is elmaradhatatlan. A levéből is szoktunk belefacsarni, de egy-két karika egészben is belekerül. Mert a citrom héjában lévő illóolaj nem hiányozhat belőle.
A vörös forralt bor készülhet narancskarikákkal és lével is, nagyon jól illik hozzá - bár nálunk a citromos készül gyakrabban. De a narancsos sem rossz - a bóléra emlékeztető íze van.
Az alapfűszerek ezen kívül a fahéj és a szegfűszeg. Egy liternyi forralt borba szoktunk 2-3 darab fahéjat és 8-10 szem szegfűszeget tenni. Néha szegfűbors is kerül bele 2-3 szem. És néha csillagánizs is, egy darab. De a kardamommag sem illik ehhez az isteni italhoz rosszul.
Sőtebb. A rendes, hagyományos feketebors is jó bele, 4-5 szem egészben.
A bort szoktuk higítani is, nem mindig. Ha higítjuk vízzel, a víz maximum csak 1/5-e körülbelül a bornak.
Mielőtt tűzre tennénk, tegyük bele az összes fűszert, mert nagyon hamar felforr, így valamivel több esélyük van kioldódni. Csak forrásig főzzük, aztán már nem, mert az összes alkoholtartalmat kifőznénk különben belőle. És az úgy meg... hát nem az igazi!


Forrón fogyasztjuk. Persze, mindenki vigyázzon a nyelvén a szőrre, mert leégetheti.
Chirio! :)