2009. június 4., csütörtök

Korpás, joghurtos fehérkenyér



Élet. A kenyér neve. A parasztemberek így nevezték régen a kenyeret. Milyen szép, ugye?
Anyukám sosem engedett kidobni egy morzsát sem. Összegyűjtöttük, és egy részéből zsemlemorzsa készült, másik részét mindig elvitte a kolléganőjének, akinek állatai voltak. Ezért én sem dobok ki soha egy darabkát sem a kenyérből. Nem vinne rá a lélek.
Mielőtt felszeli anyu a kenyeret, mindig rajzol az aljára egy keresztet a késsel. Én is néha. Ha nem felejtem el. Szép szokás. Tiszteletet az élet szentségének.

(duende)



Tegnap megint kenyérsüthetnékem volt. És most idő is volt rá, bár kicsit sokat kelt a tepsiben, mert a muffin megelőzte a kanyarban... :)

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
1 teáskanál búzasikér,
2 dkg élesztő,
2 dl natúr joghurt,
3-4 dl langyos víz,
1 teáskanál só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
4 evőkanál búzakorpa.



A száraz hozzávalókat egy nagy tálban összekevertem: a szitált lisztet, sót, korpát, búzasikért. Az élesztőt feloldottam a langyos vízben a cukorral, és hagytam 5 percig állni a bögrében. Aztán hozzáadtam a lisztkeverékhez a joghurttal együtt. Kidagasztottam a tésztát, míg elvált a kezemtől és az edény falától is. Gombóccá gyúrtam deszkán, aztán alá és fölé lisztezve visszatettem a tálba kelni. Egy tiszta nylonzacskóval légmentesen betakarva. Egy órát kelt, aztán átgyúrtam, megint pihentettem fél órát. Újra deszkára tettem és kétfelé vágtam és átgyúrtam a darabokat. A nagyobbik darabból kenyérformát alakítottam, a kisebbikből bagettet. Lisztezett nagytepsire tettem a kenyereket, majd újra letakartam és hagytam kelni 20 percig. Bevagdostam a tetejüket és előmelegített, 3/4-es lángon 1 órát sütöttem. Nagyon lágy, finom kenyér lett.


.

Mentás cukorborsókrém leves



Nagyon szeretem az alkonyt. Naplemente után az égnek valami egészen különleges színe van. Mély azúrkék és királykék. Feketekék. Rózsaszín vagy sárga vagy sötétkék felhőkkel megfestve néha. Mindig más, de mindig csodaszép. Sokszor gondolom hogy meg kéne festenem. De nem tudnám... Olyan varázslatot nem tudnék. Ezért inkább csak gyönyörködöm.

Olyan jó, hogy az ablakból minden este láthatom.





A világ legegyszerűbb levese.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg cukorborsó (tisztítatlanul),
6-7 mentalevél + 4-5 levélke a díszítéshez,
2 dl tejszín,
1 evőkanál liszt,
só,
kb. 2 csapott teáskanál kristálycukor.

A cukorborsót kifejtettem és föltettem főni - épp annyi vízben amennyi ellepte - a mentalevelekkel, sóval és cukorral. Közben készítettem egy tejszínes habarást. Mikor puha volta a borsó, turmixgépben szép simára pürésítettem. Vissza tettem a lábosba és a tejszínes habarással sűrítettem. Aprított mentalevelekkel megszórva tálaljuk.




Jégbe hűtve, hidegen is kitűnő, frissítő leves. Tulajdonképpen egész évben készíthető fagyasztott borsóból, de ilyenkor a legfinomabb.

.

Feketeerdő muffin



Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

(Dante: Isteni színjáték, Pokol)




Palócprovance-nak köszönhető ez a muffin. Tegnap megláttam nála, és nagyon megtetszett - ráadásul volt is 30 dekányi friss meggy a hűtőben. Tehát variáltam az ő receptjén, de a feketeerdő karakter megmaradt. Hálám örökké üldözni fogja. :)

Van egy alapreceptem, azt szoktam használni. Harmadoltam a mennyiséget, így is 18 darab lett belőle.

Hozzávalók:
1 bögre liszt,
1 tojás,
1 sütőpor,
1 csapott evőkanál kakaópor,
1 csipet só,
5-6 evőkanál porcukor,
10 dkg vaj,
3/4 - 1 bögre tej,
30 dkg meggy (magozatlanul),
8-10 dkg étcsokoládé.

A meggyet megmostam, leszáraztam és kimagoztam. De úgy, hogy félbe is vettem a szemeket. A csokit apróbb kockákra vágtam késsel.
A lisztet, sót, sütőport, kakaóport, porcukrot egy nagyobb tálban alaposan összekevertem. Hozzáadtam a tojást, a felolvasztott vajat és a tejet is, és habverővel jól eldolgoztam. (Érdemes megkóstolni a tésztát, mert ha nagyon keserűcsoki darabokat teszünk bele, édesebbnek kell lennie az alaptésztának. Szóval kóstoljunk.) A vajból egy keveset hagytam, megkenni a papírokat. Majd belekevertem a csokidarabokat és a meggyszemeket.
A kosárkákat 3/4-ig töltöttem a masszával és 3/4-es sütőben 15-20 percig sütöttem. Inkább 20 perc. A tűpróba itt nem játszik, mert a csoki felolvad sülés közben.

Nagyon finom, nagyon feketeerdős. Tele van tömény csokidarabokkal és meggyel. Isteni! Tejszínhabbal kínáljuk!
Egész évben készíthető, mert meggybefőttel, vagy lecukrozott meggyel is ugyanilyen finom.

2009. június 2., kedd

Az indiai házisajt, a PANÍR



Csak egyetlen könyvet érdemes olvasnunk: a szívünket.


(Ácsán Cshá)





Pár nappal ezelőtt rákattintottam Vegavarázs oldalára. Osztán úgy jártam, hogy ott is ragadtam... Megolvastam az összes receptjét, és nagyon tetszettek. Ezzel az indiai sajttal - panírnak hívják - már régóta kacérkodtam. Csak nem mertem megcsinálni eddig. Nem is tudom... Valami érthetetlen misztikum övezi nálam az indiai ételeket. Hogy miért? Ki tudja? Vegavarázs viszont nagyon egyszerűen és érthetően írta le, hogyan is kell elkészíteni ezt a friss savósajtot. Fölbátorodtam. És ma vettem házi tejet, és meg is csináltam. Az egész művelet nem tartott negyedóránál tovább. Abból is az volt a legtöbb idő, míg fölforrt a tej. Köszönöm szépen a receptet! :)
Bár belinkeltem Vegavarázs oldalát, azért én is leírom.

Hozzávalók: 2 liter házi tej (ha nem kapunk, akkor a 3,6-os zsírtartalmú), 6 evőkanál citromlé vagy 1 teáskanál citromasav vagy 2-3 evőkanál 10%-os ecet, egy vékony vászonagyag.

Előkészítünk egy nagy tálat. Ráhelyezünk egy szűrőt, amit kibélelünk a vékony vászonanyaggal. A tejet fölforraljuk egy lábosban. Mikor forr, lekapcsoljuk a lángot alatta és beletesszük a citromlé harmadát-felét. Kevergetjük. Mikor már elég sok sajt kicsapódott, teszünk még hozzá citromlevet. Végig finoman-lazán kevergetjük csak, csak annyira, hogy lássuk, készen van-e. Akkor van készen, mikor már jól elkülöníthetően látszik az áttetszős-zöldes-sárgás savó. Azért kell több részletben hozzáadni a savanyítóanyagot, mert ha egyszerre tesszük bele, nem is csapódik ki teljesen és nagyon szemcsés, száraz lesz majd a panír és az nem finom. Mikor készen van, az előkészített szűrőbe öntjük a lábos tartalmát. Hagyjuk pár percig csöpögni, aztán folyó víz alatt leöblítjük. Alaposan megtekergetjük-szorítjuk az anyagban a túrót, jól kinyomkodjuk. Egyből össze is áll, de csak olyan lazán. Ezért pár óráig még bennhagyjuk a gézanyagban egy formában (kis tálkában), és nehezékkel lenyomva tesszük hűtőbe. Pár óra elteltével szépen összeáll, teljesen vékonyan is szeletelhető. Készítettem is egy ilyen képet - jól látszik, milyen vékony szeleteket tudtam vágni belőle. A képen már a grillezett sajt látható. Nagyon finom grillezve, ropogós. Isteni. Megsóztam és kevés olívaolajban megsütöttem.




Aztán mindjárt fellelkesültem, és készítettem egy egyszerű nyársat is, vargányával, újhagymával, fokhagymával, paradicsommal és a sajttal, természetesen. Csak sóztam és rozmaringot dobtam mellé, no meg kevés olívaolajat alá. Ez a sajt azért is fantasztikus, mert süthető, főzhető - nem folyik szét, megtartja az alakját. Így só nélkül, natúran is nagyon jóízű. De bárhogy ízesíthetjük. Keverhetünk hozzá zöldfűszereket, fokhagymát - bármit, mielőtt kicsapatnánk a citrommal. Sőt, sózhatjuk is a tejet. Kecsketejből is készíthető.
Ez a sajt szépen kockákra vágható, ezért fűszeres olívaolajban is tárolható, fantasztikus íze lesz szerintem. Friss salátákra nagyszerű lehet, az olajat pedig az öntetbe használhatjuk fel. Ezen kívül, Vegavarázsnál vannak indiai receptek is, amikbe használják ezt a sajtot. Majd elkészítek egy olyan ételt is, ez még csak az első próbálkozásom volt. :)

És hogy még könnyebben menjen, itt egy video is:


Eper-meggy mártás főtt hússal, pirított darával


Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

(Ki no Tomonori)


Hát kérem. Mártás-szezon van. Az évnek ebben a szakában rengeteg finom mártás készíthető. Például kapor-, sóska-, spenót-, gombamártás. Tele a piac vargányával, rókagombával és szegfűgombával. Mindnek abszolút ideje van. És a gyümölcsmártások. Készíthető csak eperből, csak meggyből, vagy vegyesen is, ahogy én csináltam ma. Csinálhatjuk cseresznye-meggy kombinációban is. A tiszta cseresznyének nincs igazán jellegzetes íze, ezért azt kombináljuk vagy meggyel, vagy eperrel, vagy mindkettővel. Készülhet fekete és piros ribizliből, köszmétéből (egresből), őszibarackból (sárgabarack levével kombinálva), feketeszederből (kimagozva).
Ráadásnak nem beszélve a húslevesről, ami ilyenkor szintén nagyon finom tud lenni a sok zsenge zöldségféle miatt. És most meleg sincs, tehát jól is esik a forró leves még.
A mártások persze nem csak főtt húshoz alkalmazhatók, hanem natúr sültek mellé is. Tehát nem elengedhetetlen, hogy húsleves is főjön a tűzhelyen.
Ez az egyik kedvencem. Meggy és eper mártás, főtt hússal, pirított darával. A világ legfinomabb ételeinek egyike. Azt is el kell mondanom, hogy addig, míg nem én főztem, egyáltalán nem szerettem. A suliban és anyu is otthon tejföllel habarta be. És úgy ma sem szeretem. Vagy tejjel, vagy tejszínnel készítsük.

Hozzávalók 4 főre:
40-50 dkg eper és meggy vegyesen,
1/4 citrom leve,
kb. 3 csipet só,
kb 4 csapott evőkanál kristálycukor (ízlés szerint),
2 dl tejszín,
3 csapott evőkanál liszt.

A gyümölcsöt megtisztítottam, a meggyet kimagoztam, az epret negyedeltem. Annyi vízben, amennyi éppen csak ellepte, föltettem főni. Sóztam, cukroztam, citromlevet facsartam bele. Közben elkészítettem a tejszínes habarást. Mikor a tejszínnel csomómentesre kevertem, utána még vízzel higítottam. A mártást forrás után még 4 percig főztem, aztán behabartam. Állandóan kevergetve hagytam fölforrni. Forrás után még 1 percig főztem.
A mártás sűrűségén vízzel tudunk állítani a végén.
Ez a mártás nem egészen tíz perc alatt elkészül. Több idő, míg azt a kevés meggyet kimagozzuk... Nagyon-nagyon-nagyon finom húsival és darával. Mindenképpen kóstoljuk a végén, mert kellhet bele még vagy só, vagy cukor, vagy egy kis citromlé. Ezt a mártást is "szájjal" főzzük - csak kóstolással tudjuk igazán finomra ízesíteni. Ne féljünk attól, hogy édesre csináljuk. Édesen az igazi. A sós hús mellé fantasztikus ízélmény. És a színélményről még nem is szóltam... Elképesztően gyönyörű színe van!


Pirított dara: személyenként 3 púpos evőkanál dara, forró víz, só, személyenként 1 teáskanál olaj. A darát az olajon megpirítom, aztán sózom, majd apránként fölöntögetem forróvízzel. Mindig megvárom, míg a dara fölveszi a folyadékot.
Ha nem akarunk szöszölni a darával, akkor kuszkuszt is adhatunk mellé - majdnem ugyan az, mint a dara, mert a kuszkusz apró búzatöret. A kuszkusszal csak annyi a dolgunk, hogy egy tálba tesszük, dupla mennyiségű forróvízzel felöntjük, jól letakarjuk és hagyjuk állni10-15 percig, míg a kuszkusz beszívja az összes vizet. És voilá, készen is van.

2009. június 1., hétfő

Horiatiki, vagyis görög saláta


Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm; ha ennek vége: nem más, mint élő-halott.

(Szophoklész)




Az egyik kedvenc salátám. Bár a salátákkal úgy vagyok, hogy nincsenek fix receptjeim rá, a görög saláta mégis kivétel. Egyrészt, mert ez a görögök egyik jellegzetes étele - másrészt, ha nem így készülne, akkor már nem horiatiki lenne.

A görög salátának egy titka van: mindig abszolút frissen készítsük. Ha nagy vendégseregre készülünk, a zöldségeket természetesen előkészíthetjük: összevágva és folpackkal letakarva tarthatjuk hűtőben 1-2 órát is akár, de összekeverni csak fogyasztás előtt ajánlatos. Különben illúzióromboló lesz a végeredmény, levet eresztenek és meglöttyednek a zöldségek. De legeslegjobb abszolút frissen föl is vágni, össze is állítani a salátát.

Mennyiségeket nem írok. Hozzávalói: uborka, lila vagy fehér salátahagyma, paradicsom, olajbogyó. Ezek azonos arányban körülbelül. Plussz fetasajt kockákra vágva, vagy rusztikusan nagyobb darabokra törve. Az hagymát félkarikákra, az uborkát és paradicsomot negyedcikkekre vágom.
Az öntete extraszűz olívaolaj, tengeri só, citromlé és szárított vagy friss oregano. Az olívával ne spóroljunk, jópár löttyintést tegyünk csak rá egész nyugodtan. Erre a salátára kifejezetten ajánlott a bő olaj. A citromlével már bánhatunk csínján - ízlés szerint. A sóval is csínján, mert a feta sós. Az oregano adja meg a jellegzetes ízét. Én nem szoktam összekeverni külön az öntetet ennél a salátánál, hanem egyenesen a felvágott zöldségeket sózom, fűszerezem, locsolom meg olajjal.

Pirítóssal felséges, akár önálló vacsorának is megteszi. Csak nyáron és ősszel ajánlom az elkészítését, mert a téli ízetlen melegházi paradicsomból egyáltalán nem lesz az igazi.

2009. május 31., vasárnap

Boszorkányos cseresznyetorta

Hogy is készül a boszorkányos cseresznyetorta? Először is végy egy boszorkányt. Másodszor, varázsolj a teljesen üres piactérre egy nénit kis kosárkával, benne a világ legfeketéslilább cseresznyéjével. Harmadszor, varázsold össze a hozzávalókat tortává.




A történet tegnap este kezdődött. Kinéztem egyik olasz szakácskönyvemből ezt a finom sütit. Remek, gondoltam és a mandulát meg is törtem, le is héjaztam. Majd holnap veszek cseresznyét hozzá - van piac, vasárnap lesz. Aha. Meg azt ahogy én elképzeltem... Elfelejtettem, hogy háromnapos ünnepi hétvége van. Reggel felkelek, kinézek az ablakon és... sehol senki... Hűha. Nagy kajak balhé van. Cseresznyés pitének lőttek... Pedig úgy elképzeltem, éreztem az ízét tegnap este a számban. Megcsináltam a kávémat, újra kinéztem. Egyszer csak jön egy néni. Kis kosárkával, pár csokor virággal. Téblábol. A remény föllángolt bennem! Mégis lesz cseresznyetorta?! Nézem, nézem - hátha csak eltévedt. De nem. Pont az ablakommal szemben lepakolt. Ekkor már csak azt reméltem, hogy a kosárkában nem kicsibék vannak, hanem cseresznye. Gyorsan megittam a kávémat és felöltöztem.
A néninél a világ legfeketébb, legéretebb, legfinomabb cseresznyéje volt! Nem is hozott mást, csak ezt a finom gyümölcsöt és virágot.
Szóval. Méghogy boszorkányok nincsenek. Méghogy varázslat nincsen... Egész délelőtt nem is volt más árus, csak az én elvarázsolt nénim... :))

Hozzávalók egy 26-28 cm-es tortaformához:
A tésztához:
25 dkg liszt,
5 dkg darált mandula,
1 csipet só,
7 dkg porcukor,
12,5 dkg vaj,
1 tojás
1 tojássárgája.
A töltelékhez:
80 dkg cseresznye (vagy meggy) - magozatlanul 1 kg,
kb 10 dkg cukor,
1 csipet őrölt szegfűszeg,
1 lehelletnyi csipet só,
5 dkg durvára vágott hámozott mandula,
citromlé.
Megkenni:
1 tojásfehérje.


A tésztához valókat egy tálban összekevertem, majd összedolgoztam. Csak lazán, épp álljon össze, úgy már jó. Gombóccá formáztam, a tálat letakartam és egy órára hűtőbe tettem.
Közben megcsináltam a tölteléket. A cseresznyét kimagoztam és cukorral, csipet sóval, citromlével és szegfűszeggel sűrűre főztem. Úgy 20 percig tartott a művelet, mert nagyobb lángon csináltam. Kevergettem hogy ne égjen le. Hagytam kihűlni.




Egy óra elteltével a tésztát két darabba vágtam: 2/3 és 1/3 arányban. Aztán a lisztezett konyhapulton a nagyobbik darabot kör alakúra nyújtottam, akkorára hogy 2 cm-rel nagyobb legyen a tortaformánál. Beleillesztettem, a felfelé álló széleket a forma oldalához igazítottam. Aztán megszórtam a tésztát a durvára vágott mandulával, majd rátettem a cseresznyét. A másik darab tésztát is kinyújtottam, és derejevágóval 1 cm-es csíkokra vágtam. Berácsoztam a torta tetejét. Megkentem a maradék tojásfehérjével és előmelegített 3/4-es lángú sütőbe tettem. Körülbelül 45 percig sütöttem.
Készíthető tulajdonképpen egész évben, ha teszünk el lecukrozott cseresznyét vagy meggyet. Azt hiszem, ezt majd szilvából is elkészítem, szerintem abból is isteni lesz.
A torta eredeti neve ropogós cseresznyetorta - crostata di ciliegie. Mert a tészta finom ropogós, a cseresznye pedig finom szájbanomlósédeskrémes. Isteni!
Örülök, hogy tudok nénit varázsolni kis kosárkával...

2009. május 30., szombat

Gyümölcsszörpök eltevése + meggylekvár + sütikbe való meggy és cseresznye eltevése

*


Ahelyett, hogy összevissza vágtáznánk, lassan járunk, mint egy elefánt. Ha képes vagy lassan járni, a haszon minden gondolata nélkül, akkor jó zen tanítvány vagy.
Így valódi természetünket folyamatos cselekvésben valósítjuk meg. A lényeg tehát az, hogy bármiféle gyors nyereség, dicsőség vagy haszon gondolata nélkül gyakoroljatok. A zazent nem mások és nem is saját magunk kedvéért tesszük. Csak gyakoroljatok zazent a zazen kedvéért.

(Sunrjú Szuzuki)



Közkívánatra. És mert tényleg itt az ideje! Köszönöm a kérdést, kérést - egyik kedves olvasómtól jött.:)
Tehát a gyümölcsszörpök.

Eper, málna, ribizli, josta, egres szörp:

A gyümölcsöt megtisztítjuk, a rossz részeket kivágjuk. Lemérjük, mert minden 1 kg gyümölcshöz 6 dl vizet kell adnunk. Tehát a gyümölcshúst összetörjük egy tálban, vizet adunk hozzá és 1/2 mokkáskanálnyi szalicilt, valamint 1 mokkáskanálnyi citromsavat. Hagyjuk állni 12-24 órát (ahogy kijön, ahogy ráérünk), aztán vékony vászonanyagba kötjük. Nagyon vékony szövésű legyen, de ne lyukacsos. A vékonyság azért kell, mert ha vastag anyagba tesszük, az életben nem csöpög át. Éppen ezért, a tört gyümölcshúst körülbelül kilónként csöpögtessük, tehát ne egy anyagban az egész mennyiséget, ha több szörpöt készítünk. Hagyjuk 24 óráig csöpögni. Nem szabad a zacskót megnyomkodni, mert ha kinyomjuk, zavaros lesz a szörp és kocsonyásodni is fog. Tehát a gyümölcsös vászonhoz nem érünk hozzá, csak kivesszük alóla a kicsepegett lét. Lemérjük és minden kg léhez 1 kg kristálycukrot keverünk. Teljesen keverjük el benne a cukrot. Kóstoljuk, és ha szükségét érezzük, citromsavval pikánsabbá tehetjük. Literenként egy késhegynyi szalicilt is keverjünk hozzá, vagy ha nem akarunk akkor az üveg tetejére tegyünk folpackot, arra egy kevés szalicilt és mehet rá a csavaros kupak.
Nagyon tisztára mosott üvegekbe töltsük!
A megmaradt gyümölcshúst aztán mégiscsak kinyomkodjuk. De ebből zselé lesz majd. Ezt a sűrű lét amit kapunk, szintén cukrozzuk, kis befőttesüvegekbe töltjük. Csak kevesebb cukrot keverjünk hozzá, kilónként 60 dkg-ot. Kivalóan alkalmas lesz húsokhoz, sütikhez. (Pl. sült vadhús ribizli vagy jostazselével tálalva. Vagy egreszselével... Isteni!!!)

Meggyszörp és feketeszederszörp, cseresznyedzsem, meggylekvár:

A megmosott meggyet összenyomkodjuk maggal együtt, és 12 óráig állni hagyjuk. Majd szűrön át lecsorgatjuk. Ezt kinyomkodhatjuk, mert nem zselésedik. Itt is mérünk, mert minden kg léhez 80 dkg cukrot keverünk. A cukorral együtt főzzük forrás után 20 percig. Hagyjuk kihűlni. Kevés szalicilt keverünk hozzá hűlés után, majd üvegezzük. De úgy is jó, ha a teletöltött üvegbe, a szörp tetejére szórunk késhegynyi szalicilt, vagy celofánt teszünk rá, és a celofán tetejére, de még a kupak alá szórjuk a szalicilt.
A megmaradt meggyet kimagozzuk, ledaráljuk (ha dzsemnek készítjük, nem kell darálni). Főzzük kis lángon sűrűsödésig, majd kilónként 60 dkg cukrot hozzáadva még körülbelül 20-30 percig. Üvegekbe töltjük, késhegynyi tartósítószert szórunk a tetejükre, és szárazdunsztba tesszük. Isteni meggylekvár a végeredmény. :) A meggylekvárt keverhetjük ribizlivel is, az szépen megkocsonyásítja, vagy készíthetjük dzsemfixel is, akkor nem kell ennyit főzni. A meggylekvárt főzhetjük úgy is, ahogy a hagyományos szilvalekvárt, sokáig, ecetet aláöntve és nem megkevergetve. De ekkor is érdemes összetörni és a levéből szörpöt készíteni, mert legalább akkor azt a sok levet nem kell elfőznünk (levesebb, mint a szilva) és még plusz szörpünk is lesz belőle.
A feketeszederre ez nem igaz, mert túl magos, nem alkalmas lekvárnak igazán, viszont szörpnek finom. Ha érett cseresznyét tennénk el dzsemnek, azt fűszerezzük vaníliával, citrom levével és reszelt héjával és kardamommaggal (vagy szegfűszeggel vagy mentával) és dzsemfixel tegyük el, mert sok levet enged és egyáltalán nem zselésedik. Vagy főzzük össze ribizlivel, az kocsonyásítja, de akkor citromlé nem kell bele. Tegyük fel főni az átpaszírozott ribizlilét, mikor forr már tegyük bele a kimagozott cseresznyedarabokat, a cukrot és hagyjuk újra felforrni, forrás után 5 percig főzzük majd üvegezzük. Vagy hasonlóképpen sokáig főzzük, mint a hagyományos szilvalekvárt. Cseresznyéhez elég kilónként 20 dkg cukor is. (Ízlés és édesség arányában.)


Cseresznyét és meggyet lecukrozva is eltehetünk, ezek télen süteményekbe fantasztikusan finomak. A cseresznye így készül: kell hozzá cseresznye, kilónként 20 dkg cukor, kilónként 1 késhegynyi tartósítószer.

A hibátlan, érett gyümölcsöt több vízben megmossuk vigyázva, hogy ne törjük össze, majd alaposan lecsurgatjuk, kimagozzuk, lemérjük. A cukrot összekeverjük a tartósítószerrel, a gyümölcsöt egy ép zománcú edénybe vagy porcelán-, esetleg üvegtálba tesszük és lazán összekeverjük a tartósítószeres cukorral. Hűvös helyen 12-16 óráig állni hagyjuk, s ha már levet eresztett, üvegekbe töltjük, lekötjük és a kamrába végleges helyére állítjuk. Ugyanezzel a módszerrel eltehetünk szilvát is.

Meggy: meggy, kilónként 25 dkg cukor, kilónként 1 késhegynyi tartósítószer.
A hibátlan, érett gyümölcsöt több vízben megmossuk vigyázva, hogy ne törjük össze, majd alaposan lecsurgatjuk, kimagozzuk, lemérjük. A cukrot összekeverjük a tartósítószerrel, a gyümölcsöt egy ép zománcú edénybe vagy porcelán-, esetleg üvegtálba tesszük és lazán összekeverjük a tartósítószeres cukorral. Hűvös helyen 12-16 óráig állni hagyjuk, s ha már levet eresztett, üvegekbe töltjük, lekötjük és a kamrába végleges helyére állítjuk. (Forrás: wikipédia)


Szőlőlevelek eltevése dolmadeshez


Tavaly már írtam a dolmades-ről, ami töltött szőlőlevél. Tölteléke lehet fűszeres rizs, vagy rizses hús, vagy tisztán hús is. A töltike - nálunk így hívják - az egész mediterraneum jellegzetes étele, sőt az arab térségeké is. Én a dolmadessel úgy vagyok, mint a japánok a szusival. Egyszerűen imádom. Minden nap meg tudnám enni. A rizsest. Én a sima rizsest szeretem a legjobban, és azt is hidegen.



Ehető persze melegen is, akkor citrommártást, avgolemono-t adnak mellé, ami így készül: 1 tojás, 4 evőkanál citromlé, némi keményítő kell hozzá. A tojást sárgájára és fehérjére kettéválasztjuk. A fehérjét felverjük egy evőkanál vízzel, majd hozzákeverjük a sárgáját. A citromléhez hozzáadunk kevés keményítőt (érzéssel) és hozzákeverjük a tojáskeverékhez. A tojáskeveréket mixerrel keverjük és apránként teszünk hozzá a dolmades főzőlevéből. A mártásnak sűrűnek kell lennie. (Nikos Tavridis receptje)

Tulajdonképpen egész nyáron szedhető szőlőlevél, de az igazán zsengék, igazán dolmadesnek valók így nyár elején szerezhetők be. Nekem szerencsém van, mert egész nyáron tudok szedni - szomszédasszonyom telkén rengeteg vadszőlő van. A szőlőlevél is jó, de cakkosabb, nehezebb betölteni. A vadszőlőlevél szép kerek, könnyű vele dolgozni. Azért is most célszerű bespájzolni belőle, mert permetezett levelek nem alkalmasak.

Idelinkelem az én dolmadesemet, amit tavaly írtam le. Kattints ide: dolmades.

És találtam arab, húsos változatot is, ez egy szír étel:
Varak el ajnab mahsi vagy dolma vagy jabrak

Hozzávalók:
30 db szőlőlevél
25 dkg rizs
25 dkg darált hús (bárány vagy marha)
1 hagyma
2 paradicsom
1 csomag petrezselyemzöldje
1 kávéskanál só
őrölt bors
1/2 kávéskanál fahéj
5-6 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
1 evőkanál szárított fodormenta

Néhány percre tegyük forró vízbe a zsenge szőlőleveleket, majd készítsük el a tölteléket. A rizst forró vízben jól megmossuk, majd megszárítjuk és összekeverjük a darált hússal, az apróra vágott hagymával, paradicsommal, petrezselyemzölddel, sóval, borssal, késhegynyi fahéjjal. A szőlőleveleket fektessük fényes felével lefelé, és a száras végéhez közelebb tegyünk rá egy kanál tölteléket. A levél tövét hajtsuk a töltelékre, majd jobbról, balról annyit hajtsunk a levélből rá, hogy középen kb. 4-5 centiméteres csík maradjon, majd göngyöljük fel a levelet a töve felől egészen a hegyéig, jó szorosan, hogy keskeny, 4-5 cm hosszú, kemény kis rudacskát kapjunk. Töltsük sorra a leveleket, amíg a töltelék el nem fogy. Egy lábas alját rakjuk ki a maradék levelekkel vagy paradicsomszeletekkel, és nagyon szorosan rakjuk sorba egymás mellé majd fölé a töltelékeket. Közben itt-ott dugdossunk közé fokhagymagerezdeket. A tetejére egy kisebb tányért tegyünk nehezéknek, hogy a lobogó vízben ki ne nyíljanak a levelek. Öntsünk rá 2 dl vizet és citromlevet. Fedjük be, és igen lassú tűzön pároljuk legalább 2 óra hosszat, majd egy evőkanál szárított, morzsolt fodormentát dobjunk rá, és főzzük még 20 percig. (forrás ITT.)


A szőlőlevél tölteléke tulajdonképpen bármi lehet, és bárhogy ízesíthető. A variációk számának csak képzeletünk szabhat határt. Bármilyen hús használható hozzá, sőt halas dolmadest is készíthetünk. Vega variációinak száma is egyenlő a végtelennel.

Találtam egy jó videót (kattints a videó szóra) is most: a hölgy bemutatja, hogyan kell elkészíteni ezt az egyszerű, de gyakorlatot és türelmet is kívánó ételt. Megéri a munka vele, mert tényleg isteni. Amint látható volt, egy üvegből vette elő a szőlőleveleket a hölgy.

Tehát a szőlőlevelek eltevése: A szőlőleveleket megmossuk, a szárát kivágjuk. Fél percre lobogó forró vízbe tesszük, majd csap alatt hidegvízzel lehűtjük. Körülbelül tíz szőlőlevelet egymásra fektetünk és föltekerjük. Ezeket a kis tekercseket tesszük állítva szorosan egymás mellé egy szélesszájú üvegbe. Mikor tele az üveg, teszünk a tetejére vagy műanyag savanyúságlenyomó szerkentyűt (lehet kapni), vagy rövidebbre tört hurkapálcikákákat. Aztán felforralt, majd langyosra hűlt sós vízzel felöntjük. A vízhez literenként 1 és 1/2 evőkanál sót adunk. Teljesen el kell lepnie a szőlőleveleket. Végül kevés olajat öntünk a tetejére. Ez légmentesen lezárja. Folpackot teszünk az üveg tetejére, majd rácsavarjuk a fedőt is. Célszerű akkora üvegekben eltenni a szőlőlevelet, amennyi kell majd egy-egy főzéshez. Tehát ha kibontunk egy üveget, az összes levelet fel fogjuk tudni használni.
Használat előtt mossuk le a leveleket, és áztassuk pár percig forró vízben.

2009. május 29., péntek

Eperlekvár



Vajon a levegőben lebegés: a repülés más lenne, mint a vízben lebegni?

Talán csak ezért nem tudunk repülni...

Csak elgondolkodtam... Mert álmot láttam. Álmomban úsztam a levegőben.





Ma tudtam nagyon-nagyon olcsón venni végre epret. Eljött a lekvárfőzés ideje...

Minden lekvár és befőtt alapvető feltétele, hogy mind az üvegek, mind a gyümölcsök alaposan el, illetve meg legyenek mosva. Semmi zsíros nem kerülhet rájuk, még csak a közelükbe sem. Tehát ha a mosogatóban tisztítjuk a gyümölcsöt, azt is alaposan mossuk ki előtte.
Lekvárhoz csak a teljesen egészséges, érett gyümölcsök alkalmasak. Ahol hiba van a gyümölcshúsban, azt a részt vágjuk ki.

A gyümölcsöket tisztítás után lemérem, majd robotgépbe teszem és csak durvára darálom meg. Maradjanak benne gyümölcsdarabok is, úgy a jó. Egy nagy lábosban fölteszem a megdarált gyümölcsöt főni. Egészen addig főzöm - időnként kevergetve -, míg besűrűsödik lekvár állagúra. Ezzel vigyázzunk, mert ha hűl, még sűrűbb lesz. Tehát így forrón kicsit folyósabbra hagyhatjuk. Tehát mikor elérte ezt az állagot, hozzáadom a cukrot és addig keverem, míg elolvad benne. A gyümölcs kilójaként 40-50 dkg cukrot adok hozzá. A cukorral még 20 percig főzöm, majd üvegekbe töltöm. Én citromlét is szoktam hozzáadni, kicsit pikánsabb lesz a lekvár. És egy csipet sót is, kihozza az ízt. Ízlés szerint.
Minden üvegbe először csak egy kanál forró lekvárt teszek, ezzel fölmelegszik az üveg. Fontos, mert ha hirtelen és egyszerre töltjük meg, elpattanhat.
Mikor az összes lekvár üvegekbe került, mindnek a tetejére egy késhegynyi szalicilt teszek. Lehet nátrium-benzoátot is használni. Kinek melyik szimpatikusabb. Aztán folpackot vágok kockákra, és az üvegek szájára teszek egy-egy darabot. Ezután csavarom csak rá a fedőt. Úgy is csinálhatjuk, hogy a folpack tetejére szórjuk a tartósítószert, aztán rácsavarjuk a fedőt. Mindegy.
A tartósítószert, hiába nem divat - én nem hagyom ki. Jártam úgy szörppel, hogy nem tettem bele és mind megromlott. Nem kockáztatok. Ahhoz túl drága a gyümölcs is, a cukor is. És nagyanyámék is, anyukám is szalicillel tette el a finomabbnál finomabb lekvárokat, befőtteket, szörpöket. Kutya bajom sincs tőle, úgyhogy nem érdekel senkinek sem a véleménye a tartósítószerekről. Még mindig jobb egy leheletnyi szalicillel eltett saját lekvár, mint a bolti E-betűkkel telerakott műlekvár. Biztosan működik tartósítószer nélkül is, de nekem sajnos a spájzom a legmelegebb helység a lakásban. Szalicil marad.
Mikor minden üveget lezártam, egy dupla plédre állítom az üvegeket, majd jól betakargatom. Ez a szárazdunszt. Azért kell, hogy a lekvárok lassan hűljenek ki. Ez segíti elő azt, hogy a fedők teljesen légmentesen rá"cuppanjanak" az üvegekre.




A lekvárom (3 kg eperből készítettem) 1 óra 20 percig főtt. Körülbelül 50 percig cukor nélkül, aztán cukorral. Kis lángon főzzük, különben leég! Nagyon szép darabos maradt.
Aki mégis tartósítószermentesen szeretné eltenni a lekvárt, Renátánál nagyon jó leírást talál róla.
Ez a recept minden fanyarabb gyümölcshöz alkalmas.

Diós házi krémsajt



Az igazság felismerése egyszerűen nem más, mint nézőpontot váltani.


(duende)





Ez egy egyszerű kis recept, és igazából már írtam is róla a zalziki kapcsán. Amitől kicsit más, hogy a sajtkrémhez tejfölt szoktam kicsöpögtetni. Édesebb, krémesebb íz lesz a végeredmény. A zalzikihez viszont a joghurt a nyerő.
A recept mindössze annyi, hogy egy mokkáskanál sót teszek 3 nagy dobozos, 20%-os tejfölhöz és jól kikeverem. (Néha hozzá kevesek 2 dl tejszínt is, még krémesebbé válik tőle.) Ezután lehelet vékony vászonba kötöm. Egy 2-3 literes lábost teszek alá, rá egy nagy szűrőkanalat, és abba a bekötözött tejfölt. Este szoktam megcsinálni, éjjel aztán szépen kicsöpög. Reggel pedig beízesítem. Nagyon finom zöldfűszeresen is: kapor, petrezselyem, snidling, kakukkfű keverékével. Természetesen még sózom, ha szükséges. Most a diós ízhez volt hangulatom. Durvára vágott dió, nagyon kevés mozsárban tört koriander és bors került a krémbe. De bátran kísérletezzünk. Finom fokhagymásan is, csilisen is. Nagyon finom, ha körülbelül 5 dekányi márványsajtot keverünk bele és diót. A variációk száma itt is végtelen.
Ugyanis édes krémekhez, süteményekhez is használható. Kicsit olyan, mint a mascarpone, legalábbis állagra, sűrűségre. Csak ha édeshez akarjuk felhasználni, akkor ne sózzuk a csöpögtetés előtt.
Számomra a krémsajtoknak igazán ilyenkor van itt az ideje, vagyis nyáron és ősszel. Mert nagyon finom pirítósra kenve, sok-sok friss zöldséggel: paprikával, paradicsommal, újhagymával, lilahagymával.
Ez a mennyiség bőven elég egy négytagú családnak vacsorára.
Bolti krémsajtot nem veszek, mert tele van mindenféle E-vel. És tényleg nincs vele macera, hiszen a dolgát magától elvégzi, csak hűtőbe kell tenni.
Ha tovább hagyjuk csöpögni, még sűrűbb lesz - így is nagyon krémes -, ezért készíthető belőle akár formázott sajt is, amit aztán fűszeres olívaolajban tárolhatunk. Napmátkánál remek leírásokat és javaslatokat lehet olvasni a témában.



Már hosszú évek óta készítem így a zalzikit, és a krémasajtot. Ezt a receptet is anno Horváth Ilona szakácskönyvében leltem.

*

2009. május 27., szerda

Beszélgetés Masaru Emotoval a vízkristályokról. Ma este 9-kor a Budapest Tv-n.


Viva Natura - Vivát Natura

minden szerdán este 21 órakor

A BUDAPEST TELEVÍZIÓ MŰSORÁN


ISMÉTLÉS
szombat 10.00
vasárnap 22.15

2009. május 27.
Ezo-terefere

Volt egy nap......
A vízkristály fotózás atyja Magyarországon
tartott előadást
Jakab István vendége Masaru Emoto úr

dsc06421.jpg
Mentális, emocionális állapotunk befolyással lehet a vízkristályok képződésére?


Milyen lehet a csend vízkristályképe?



A XXI. század az információval történő gyógyítás korszaka
"A víz elsősorban végtelen kapacitású információhordozó.
Másodsorban egy olyan variálható élő-forma alakzat, amely az élet bármely formáját képes magára ölteni.
Harmadsorban oltja a szomjat és táplálja a földeket."
(Jakab István)

Az élőben lévő harmóniát vagy diszharmóniát a rendszer legfelsőbb irányítója a

GONDOLATREZGÉS HATÁROZZA MEG

A szeretet – szolidaritás – szolgálat - szinergia
A belső béke rezgés szintjén egyre tömörebb, rendezett vízközösségek alakulnak ki (negatív entrópia).

A gondolat teremthet és pusztíthat egyben
Félelem-harag-gőg-intolerancia

Szétzúzzák a rendezett vízstruktúrákat, így ezek képtelenek az információ felvételére, így az egészséges élet fenntartására.

Tudnunk kell, hogy a negatív gondolatainkkal zúztuk szét egészségünk alapkristályait.