A következő címkéjű bejegyzések mutatása: október. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: október. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 28., vasárnap

Gombás tortellini



- Borzasztó dolog meghalni.
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

(Wass Albert)



Megint gombás étel, mert addig, míg van, s lehet. :) És mi lehetne léleknyugtatóbb ebben a szeles, hideg és már egészen télies időben, mint a jó meleg konyhában elszöszmötölni egy finom étellel? Kevés jobb dolgot ismerek ennél. Kibontani egy üveg finom bort, beszélgetni, rá-rá pillantani az elégedetten durmicoló cicára és főzni...
Nagyon szeretem a tésztaételeket. Ennél jobban csak a gombás tésztaételeket szeretem... Tisztatésztának ajánlva, az aktuális VKF! kiírására.

Hozzávalók 2 főre, ha főételnek készítjük:
A tésztához:
25 dkg liszt,
2 tojás,
kevés víz.
A töltelékhez:
20 dkg erdei gomba (az enyémben rizike és vargánya van),
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
csipet kakukkfű,
frissen reszelt szerecsendió,
1/2 citrom reszelt héja,
pár csepp citromlé.
A tetejére:
4 dkg vaj,
tejföl,
valamilyen jóféle sajt vagy
apróra vágott petrezselyemlevél.

A lisztből, tojásokból, pici vízből tésztát gyúrunk, és félretesszük nylonzacsiban, míg elkészítjük a tölteléket.
A gombákat megtisztítjuk, majd konyhai robotgéppel ledaráljuk. Serpenyőben a vajon, olajon megfuttatjuk kissé az apróra kockázott fokhagymát, majd rádobjuk a gombát is és fűszerezzük (kivétel a reszelt citromhéj és lé). Addig sütjük, míg a levét elveszti és jó sűrű gombapép lesz belőle. A végén reszeljük bele a citrom héját és pár csepp citromlével pikánsabbá tesszük a tölteléket.
A tésztát kinyújtjuk, és 5 centiszer 5 centis kis kockákra vágjuk. Minden kocka közepébe egy kevés tölteléket teszünk, majd megformázzuk a videón látható módon.
Vizet forralunk sóval. Közben a 4 dkg vajat addig melegítjük egy kis lábosban, míg finom karamelles illata és színe lesz. Félretesszük tálalásig. (Figyeljünk rá, mert nagyon hamar kramellás színt, aromát kap, nehogy megégessük.)
A tortelliniket a forrásban lévő vízben kifőzzük. Azonnal tálaljuk tejföllel, barnított vajjal megcsurgatva. Vagy reszelt sajtot vagy aprított petrezselyemlevelet szórhatunk még rá.
Csodálatos finom.

A gomba egyébként kitűnő bármilyen tésztával. Gondolkodtam gombás galette-n is, pitén is, de készíthettem volna a hortobágyi palacsinta módjára is. (Ha hortobágyinak készítjük, ne aprítsuk fel a gombát, csak szeleteljük és így készítsünk pörköltet belőle, hogy legyen szaftja. A végén aprítsuk a gombát, a szaftból kivéve.) Köretként például vadashoz készíthetünk gombás zsömlegombócot is, ha lesütött gombát is keverünk a zsömlegombóc tésztájába. És még folytathatnám a sort.... Ez a töltelék egyébként lasagne-hoz is kiváló, csak akkor ne aprítsuk ennyire össze, hanem késsel vágjuk szeletekre a gombát. Nagyon jól illik hozzá a besamel, sajt.
Tipp: Ez a gombapép egyébként (ha többet készítünk belőle és marad) melegszendvicskrémnek is kiváló! Kenjük kenyérre, szórjuk meg jó bőven reszelt sajttal és mehet is pironkodni. Egy pohár borral tökéletes és mesés.


A tortellini formázása:


Jó étvágyat hozzá! :)

2012. október 26., péntek

Tarlórépa (kerekrépa) dióval


Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

(Henry David Thoreau)




 

A kerekrépa vagy más néven tarlórépa készülhet így is. Nálunk zalában ugyanis szinte csak savanyítva fogyasztják. Pedig az egyik legfinomabb ízű-állagú téli zöldségféle. És már megjelent a piacon, szépséges darabokat vettem belőle. Ebben a formában lehet köret, és lehet önálló fogás is rizzsel vagy hajában sült burgonyával. A dió nagyon izgalmassá teszi, a méz egészen megbolondítja és a két titkos fűszer - amit hamarosan elárulok - annyira természetesen belesimul a répa lényébe, mintha mindig is együtt táncoltak volna a forró parketten. Finom, na. :)

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyobb darab kerekrépa,
1/2 marék durvára vágott dió,
2-3 teáskanálnyi dióecet (alma vagy fehérborecet is megteszi),
1 evőkanál napraforgóolaj,
2 teáskanál dióolaj,
5-6 gerezd fokhagyma apróbb-nagyobb kockákra vágva,
só,
kevés frissen őrölt bors (csak csínyján),
1 teáskanál koriandermag,
2 zöld kardamom magjai,
3 teáskanálnyi finom virágméz.

A répákat meghámoztam, vastagabb csíkokra szeltem. Minden hozzávalót rászórtam-locsoltam, kézzel jól összekevertem. (A koriandermagokat, kardamommagokat mozsárban őröljük meg.) Jó kézzel keverni, mert az ujjainkon marad az olajos-fűszeres pakolásból, s így meg tudjuk kóstolni. Ha bármi hiányozna belőle (méz, só, ecet), pótoljuk.
Sütőedénybe tettem, körülbelül fél dl vizet is aláöntöttem, s lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem végig fólia alatt körülbelül 45-50 percig.
Aki nem jut hozzá tarlórépához, készítheti ugyanígy zellerből, karfiolból, céklából is.

2012. október 18., csütörtök

Salsa verde zöld paradicsomból

  Azt hiszem, mindannyian másképp éljük meg az időt. Számomra az óraidő nem igazán létezik. Sokan évre, hónapra, napra pontosan emlékeznek eseményekre. Én erre sosem voltam képes.
  Az idő múlását sokkal inkább a természet ciklikus változásain keresztül érzékelem. Vagy a nappalok-éjszakák lüktető táncában. Az én naptáramban nem dátumok vannak - hanem élmények, érzetek, hangulatok, álmok. Illatokra emlékszem, képekre, érintésekre, dallamokra és ízekre. Talán az illatok és ízek azok, amik a legerőteljesebbek.
  A zöld paradicsom, a piruló vastaghúsú paprikák, a sütőtök és a gesztenye illata-íze számomra az őszt jelzik a végtelen idő holografikus rendjében. A csörgő avar hangja, az őszirózsa illata, a ködös hajnalok furcsa derengése, a pára nyirkos és mindenbe befurakodó jelenléte kétségtelenül érzékeltetik: a nyár véglegesen búcsút intett. S ha nem is örökre, de legalábbis hosszú időre.

(d.)



Kaptam pár darab zöldparadicsomot. Először salátát akartam csinálni belőle, de útközben módosítottam, lett belőle salsa verde, és bizton állíthatom, hogy a legjobb salsa, amit eddig készítettem, ettem. Mintha az almazöld szín frissességét, fényteliségét, extravaganciáját lefordítanánk ízre. Készítettem hozzá tortillát, sült halgombóckákat pritamingyöngyökkel, isteni volt.

Mit tettem bele?

4 normále méretű zöldparadicsomot,
1 közepes méretű fehér édes salátahagymát,
1 nagyobbacska gerezd fokhagymát,
1 kisebb zöld hosszú erőspaprikátkimagozva,
fél csokor petrezselyemzöldet (korianderzölddel is lehet),
sót,
egy csipet koriandermagot frissen mozsárban őrölve,
egy nagyobbacska evőkanálnyi olívaolajat,
cirka negyed citrom levét és
 egy egész citrom héját belereszeltem.

A zöldparadicsomot és a salátahagymát karikáztam és besóztam. Hagytam állni fél órát, mert így lehet igazán előcsalogatni az ízét, illetve a hagymát pedig megszelidíteni.Ezek után a többi hozzávalóval együtt robotgépbe tettem (kivétel a reszelt citromhéj, ezt utólag kevertem bele) és jól összeturmixoltam. Valami csoda íze van.
Tökéletes natúran sült halszelethez is, csirke vagy pulykahúshoz is, de akár sült hal vagy hús töltelékeként is el tudom képzelni. Érdemes nyáron is készíteni, akinek van a kertjében paradicsom. Mert olyan igazi nyárízélmény.


További ötletek a zöld paradicsom felhasználására:
Sült zöld paradicsom
Savanyúság (tökéletes zöldparadicsomból is)
Zöldparadicsom csatni
Csalamádé

2012. október 16., kedd

Ciabbatta (gyorsan)

Abban hiszek, hogy az örömteli élet apró örömpillanatokból áll, amelyek kecsesen fel vannak fűzve a bizalom, a hála, az inspiráció és a hit égősorán. 

(Brené Brown) 


Ma van az élelmezési világnap, s ezzel együtt a kenyér világnapja is.
Ezt a ciabattát már többedszer sütöm, csak eddig mindig vacsorára készült és el is fogyott, úgyhogy nem tudtam lefotózni. Eredetileg Lélekdoromboló bejegyzésében láttam meg (amihez hihetetlenül édes történetet fűzött... annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult), az eredeti recept Dolce Vitáé, bár ez nem hasonlít rá, mert az enyém a gyorsított változat.
A ciabatta papucsot jelent, Olaszország egyik kedvelt kenyérféleségéről van szó. Valójában a mi zsömlénk egy variációja, mert elsősorban szendvicsekhez készítik és fogyasztják. Nagyon puha, lyukacsos a belseje, isteni finom. A mai sütésnél (mivel 2 tepsiben sütöttem a nyolc darabot) rájöttem, hogy ha kicsit magasabb hőfokon és kevesebb idő alatt ütöm, akkor puha lesz a héja is, ha viszont alacsonyabb hőfokon, és 10-15 perccel hosszabb ideig készül, akkor belül puha, kívül ropogós ciabatta a végeredmény. Sajnos pontos hőfokokat nem tudok mondani, mert lekopott az összes fokjelzés a sütőmről és már jópárszor állított a szerelő a hőfokszabályzóján is, vagyis halvány delila gőzöm sincs, mikor mit hány fokon sütök... Ex has meg saccperkábé alapon megy ez nálam. Viszont így mindig erősen az intuíciómra kell támaszkodnom, szóval minden rosszban van valami jó is... :)


Hozzávalók 8 kis papucsállatkához:

50 dkg BL80-as liszt (kenyérliszt),
2 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz,
0,5 liter langyos víz,
1 csapott teáskanál só.

Egy csészébe morzsoltam az élesztőt és a fél liter meglangyosított vízből 1 decinyivel felöntöttem, és homogénre kevertem benne az élesztőt, aztán a mézet is teljesen elkevertem benne. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval (Én úgy szoktam megállapítani, hogy elég só van-e a kenyértésztában, hogy mikor így elkeverem, szárazon megkóstolom a lisztet. Tökéletes módszer.), majd hozzáönöttem az élesztős vizet is, és a sima langyos vizet is. Fakanállal éppencsak összekevertem. Jó lágy, nokedlitésztaszerű állagának kell lenni. Hagytam kelni, míg duplájára nőtt, aztán rétesliszttel megszórtam a tiszta konyhapultot, és kiborítottam rá a tésztát. Nehéz vele bánni, mert nagyon ragad. Kilapogattam és áthajtogattam, aztán nyolc részre vágtam. Sütőpapírral (szilikonos) bélel tepsibe tettem a hosszúkásra alakítgatott darabokat, a tetejüket finoman megszórtam rétesliszttel hogy ne nagyon ragadjanak a zacskóhoz és tiszta nylonzacsival letakarva hagytam kelni még kb. háromnegyed órát. Közben előmelegítettem a sütőt, olyan 170 fokra. A megkelt papucskákat 45 percig sütöttem (így lesz ropogós a héja). A képen az első adag látszik, az a puhább héjú széria. De nekem a ropogós héjas a kedvencem. Legutóbb próbáltunk beszélgetni vacsi közben, de nem lehetett, mert annyira ropogós volt a héja (belül meg isteni puha volt), hogy nem hallottuk egymást, csak a ropogást... Mondhatom (és párom is mondta), hogy élete legfinomabb szendvicse volt. (Konkrétan elállt a szavunk... és ismét és újfent és egyáltalán: imádom az olasz konyhát!) Hajszálvékony sonkaszelet volt benne, aszalt paradicsom, hortobágyi gulyasajt, salátalevél, kapribogyó, paradicsom, olívaolaj. Fenséges volt!
Ez a mai sütés már a sokadik, mert mindkettőnk kedvence lett.



Egy tipp: a langyos vizet több részletben érdemes a tésztához adni, mert lehet hogy elég hozzá 4,5 vagy 4,7 dl is, mert a tüskeszentpéteri liszt kicsit több vizet vesz fel, mint más lisztek. 



 

2012. október 15., hétfő

Nálam a kocka is kerek: négerkocka tortaformában


Számos természeti népnél, ha valaki a gyógyítóhoz fordul segítségért, mert csüggedt, depressziós lett vagy elvesztette kapcsolatát Istennel, a gyógyító a következő kérdéseket teszi fel:
Mióta nem táncolsz?
Mióta nem énekelsz?
Mióta mellőzöd az elbűvölő meséket?
Mióta mellőzöd a csend tökéletes békéjét?
  



Már jó régen mentettem el ezt a receptet Csilla konyhájából (köszönöm ez úton is), most a hétvégén előkerestem, megsütöttem. Finom, egyszerű és olcsó. Féladagot sütöttem belőle, ez nyolc szeletet jelent. A torta cakumpakk (bőven számolva is) kijön 300 forintból. Szóval tényleg olcsó és nem igényel semmilyen extra hozzávalót. És nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető is, valamint rendkívül jól variálható is. Például el tudom képzelni akár karácsonyi tortának is, ha nem kakaóport keverünk a tésztájába, hanem darált diót és mézeskalácsfűszert (lehet fordítva is: a habhoz keverjük a darált diót). Aztán készíthető a tészta pl. sütőtökhússal keverve is, a tetejére pedig csokimáz helyett lehet készíteni karamellmázat például. És akkor halloween süti lesz belőle. Aztán a hab és a tészta közé lekvár helyett tehetünk karemelles sült banánt is akár. Ezek csak az első variációk, amik eszembe jutottak. Lehet kókuszos is a hab a tetején akár, lehet darált mákos hab is rajta és estébéestébé. :)
Nekem nagyon ízlik, mert habos, könnyű és nem tejszínhab van rajta. Ugyanis nem rajongok nagyon a tejszínes sütikért.

Hozzávalók a nagy adaghoz (16 szelet):
a tésztához:
4 tojás sárgája,
20 dkg kristálycukor,
20 dkg liszt,
3 dkg kakaópor,
1 cs. sütőpor,
1, 6 dl tej,
0,4 dl olaj (ez nincs az eredetiben, de én tettem bele, hogy ne legyen nagyon fojtós, száraz a tészta).
a habhoz:
4 tojásfehérje,
20 dkg porcukor.
A csokimázhoz:
10 dkg étcsoki,
5 dkg vaj.
A tészta és hab közé: 
bármilyen lekvár (nálam narancslekvár).

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a tejet és olajat és, végül a sütőporral, kakaóporral elkevert lisztet is. Kivajazott, lisztezett tepsibe vagy tortaformába öntjük és előmelegített, 170-180 fokos sütőben megsütjük. (Végezzünk 20 perc környékén tűpróbát.)


Ha kész a piskóta, hagyjuk kihűlni, közben elkészítjük a habot. Vízgőz felett felverjük majdnem teljesen készre a habot, aztán pedig 3-4 részletben hozzáadagoljuk a cukrot is. Addig verjük, míg a fehérje szép fényes, selymes és jó tartású habbá nem alakul. a tortalap tetejét megkenjük bármilyen lekvárral, rátesszük a habot. A csokit vajjal szintén vízgőz felett felolvasztjuk, majd a habra csurgatjuk. Ügyesebbek szépen el is simíthatják a habot és a csokimázat, de én ügyetlen is vagyok, meg szeretem a bohókásat, szóval az enyém ilyen kis kócos lett. :)


Mikor táncoltál utoljára? :)

"Szabó Gábor (Budapest, 1936. március 8. – 1982. február 28.) magyar dzsesszgitáros és zeneszerző. Ő volt az első olyan magyar dzsesszmuzsikus, aki nemzetközileg elismert és népszerű, szakmailag pedig jelentős dalszerző lett, és akit játéka alapján ma is számon tartanak. Életműve Magyarországon szinte ismeretlen, lemezei 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak. Művészetének adózva 1992-ben a Magyar Jazzszövetség megalapította a Szabó Gábor-díjat, amelyet minden évben olyan művész kap meg a Magyar Kulturális Alapítvány támogatásával, aki tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. Szabó Gábort sztárként ünnepelték Amerikában, interjúkat közölt vele a világ vezető dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world musicot játszott, amikor még ez a fogalom nem is létezett. Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor tanítását, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírű együttesét, a Santanát."

2012. október 13., szombat

Rizikeleves (fenyőaljagomba leves)



És minden dolgok végén a boldogok ezt mondják majd:
 - Sosem éltünk máshol, csak a mennyben!

                                                                                                                                                                              (C. S. Lewis)



A rizike az egyik általam legszeretettebb gomba. Parfümös illatú, roppanós húsú, gyönyörű sütőtöknarancs színű és emellett nagyon zamatos, ízletes finomság. Itt mifelénk fenyőaljának hívják, a hivatalos neve azonban rizike.
Ez a leves az abszolút maradékhasznosítás jegyében született. Volt félretéve füstöltszalonna zsírom, krumplifőzőlevem, volt egy kevés maradék sűrített paradicsom is a hűtőben, és még volt egy deci Bogácsról hozott félédes vörösbor is az üveg alján, amit háznál vettem kóstolás nélkül. (Nem szeressük a félédest -  vörösborban meg pláne nem.) Lassan fogyott el, ételekhez használtam. Bár maradékhasznósítós a recept, de a rizikét ezentúl csak így főzöm levesnek, mert isteni lett. A szegfűszeg kiemeli a gomba páratlan illatát, ízét.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg rizike (2 kupóc ha piacon vesszük),
4 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál füstöltszalonnazsír (sima olaj is lehet),
frissen őrölt bors,
só (vigyázzunk, a krumlilé sós, előbb kóstoljunk),
1 liter krumlifőzővíz + 1 liter víz (vagy 2 liter alaplé),
8-12 zsályalevél (helyettesíthető petrezselyemzölddel is fél csokorral),
2 db szegfűszeg,
1-1,5 dl félédes vörösbor (vagy száraz, de akkor kóstoljuk a levest, és ha úgy érezzük, egy leheletnyi cukorral kerekítsük az ízeket),
1 púposkás evőkanálnyi sűrített paradicsom.
Levesbetétnek bármi: krumpligombóc, nagyobb formájú száraztészta, pirított kenyérszelet a tányér alján, grízgaluska (az enyémben kölesgaluska van), rizs, gersli vagy hajdina vagy akár bulgur.

A letisztított gombát szeletekre vágtam, és a zsíron frissen őrölt borssal és apróra vágott zsályával zsírjára sütöttem. (Ha olajban sütjük, sózzuk is kissé.) Hozzáadtam a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is, azzal is átsütöttem, míg a fokhagyma illatozni kezdett és elvesztette nyersességét. Ekkor hozzáöntöttem a bort és addig forraltam nagy lángon, míg kifőtt belőle az alkoholíz, csak a finom aroma maradt. Fölöntöttem a krumlilével, vizet is adtam hozzá. Kóstoltam, és itt lehet sózni még ha szükséges. Tettem bele 2 szem szegfűszeget és sűrített paradicsomot is. Forrás után 10 percig főztem, majd beleszaggattam a kölesgaluskákat. Ha lett volna maradék szikkadtabb kenyerem, azt csak megpirítottam volna szeletekben, a tányér aljára tettem volna és rámertem volna a forró levest. Isteni. Tejfölrajongók kínálhatnak hozzá az asztalon külön tejfölt is.
Maga a leves készíthető így vargányából is, tinorú gombákból is, csiperkéből is, de ezekhez nem tennék szegfűszeget. A rizikét ahogy megszagolgattam, próbáltam rájönni melyik fűszer hozhatja ki intenzíven parfümös illatát, finom ízét. Így választottam hozzá a szegfűszeget. Más gombákhoz nem biztos hogy igazán jó. Még a fekete tölcsérgombához tudom elképzelni ezt a fűszert - ami egy fűszergomba, de levesként is elkészíthető.

2012. október 8., hétfő

Házi balzsamecet

 Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

(Popper Péter)
A minap láttam meg kamrapolc blogján ezt a házi balzsamecetet. Gondoltam elkészítem gyorsan, amíg van még szőlő a piacon. 
Egyenlőre érlelődik.  :)
Az otelló és izabella szőlőt leszemeztem (fél kilogramm volt összesen), egy lábosba tettem és krumplinyomóval megnyomkodtam, hogy szétposszanjanak a szemek. Áttettem ezután egy nagy dunsztosüvegbe és felöntöttem 1 liter fehérborecettel. (Az olasz csemegeboltban vettem az ecetet, nagyon jó minőségű fehérborecet és nagyon olcsó is volt.)
 
Rácsavartam a fedőt és naponta kissé meglotykölöm. Hagyom állni 4-5 hétig, aztán majd leszűröm, a szőlőszemeket szitán átnyomom és a levüket is az ecethez adom. Újra átszűröm majd egy sűrű szövésű anyagon, hogy tiszta legyen, hozzáadok majd 2 evőkanál barnacukrot és beforralom. 
Én fűszereztem is fahéjrúddal, pici csillagánizzsal, szegfűborssal és pici szegfűszeggel. Nagyon finom!

2012. október 1., hétfő

Tökös-mákos rétes


Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, ame
ly harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

(Marc Lévy)




Tegnap nagyon finom vasárnapi ebédet főztem, minden fogás a legkedvencebbeink között van. Igazi magyaros, sőt, zalaias ebéd volt: köménymagos rántott leves magos tönkölykenyérkockákkal, rántott őzlábgomba (végre-végre van!! :) ♥ ) burgonyával, tejfölös (tökmagolajjal ízesített) uborkasalátával és zárásként az őrségben oly jellegzetes tökös-mákos rétes koronázta az étkezést.
A tökös-mákos rétest készíthetjük főzőtökkel is, sütőtökkel is. Az enyém most főzőtökkel készült, kaptam a piacon olcsón legyalulva, konyhakészen.
Aki még nem kóstolta és szereti a mákos sütiket, annak abszolút szívből ajánlom e finomságot, mert könnyű, nagyon finom, gyors és egyszerű elkészíteni is. Igazi tájétel, igazi őszi finomság.

Hozzávalók 3 rúdhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
60 dkg gyalult tök,
12 dkg darált mák,
15 dkg porcukor+ valamennyi a szóráshoz a végén,
kevés só,
1 egész citrom reszelt héja,
1/4 lédús nagy citrom leve,
5 dkg mazsola,
pár evőkanál búzadara,
olaj a kenéshez.

A legyalult tököt kicsit besózzuk, épp csak annyira, hogy levet tudjon engedni. Állni hagyjuk 20 percig. Közben ledaráljuk a mákot, összevegyítjük a porcukorral, reszelt citromhéjjel, citromlével, mazsolával. Amikor a tök levet engedett, kinyomkodjuk. Begyújtjuk a  sütőt, előmelegítjük 180 fokra. A tepsit kibéleljük sütőpapírral.
Amíg melegszik a sütő, összeállítjuk a rétesrudakat. A kinyomkodott tököt összekeverjük a beízesített mákkal. A munkafelületre (tiszta konyhapultra) teszünk egy lapot, ecsettel megkenjük vékonyan olajjal, majd ráhelyezünk még egy lapot. Azt is megolajozzuk. A lap magunk felőli oldalánál megszórjuk a tésztát kevés búzadarával egy körülbelül 10 cm széles csíkban. A két végén hagyjunk 2-3 cm üres helyet. Erre rátesszük ugyanígy csíkban a tölteléket, majd a két végén, az üresen hagyott tésztát ráhajtjuk a töltelékre. Így nem fog kiszóródni. Ezután föltekerjük a rétest. Tepsibe helyezzük és a tetejét is megkenjük vékonyan olajjal. A másik négy lappal hasonlóan járunk el, vagyis 3 rúd rétes lesz a végeredmény. (Míg készítjük a rudakat, az épp várakozó, kicsomagolt réteslapokat takarjuk le konyharuhával, nehogy nagyon kiszáradjanak.)




Sütőbe tesszük, és 15-20 perc alatt pirossasra, ropogósra sütjük. A kész réteseket azonnal, mikor még forrók, megszórjuk porcukorral.
Tipp: így finoman, kissé "ressen" marad meg a tök a töltelékben. Ha valaki jobban szereti a krémesebb állagot, akár elő is párolhatja kissé, akár főzőtökkel, akár sütőtökkel készíti.



A tökös-mákos rétest készíthetjük lustaasszony módra is.

2011. október 31., hétfő

Quesadilla - filmes esték

.
A szerelem nem kötelesség.
A szerelem adomány.
A szerelem  

kegyelem.




Nem nagyon igazodok ki a mexikói ételféleségek között... a quesadilláról azt olvastam, hogy tortilla kenyér sajttal, hússal, sonkával, stb... van töltve. Tulajdonképpen a sajtos melegszendvics mexikói változata: bármivel megpakolhatjuk. Lényeg hogy sajt legyen benne és torillakenyérből készüljön. Az eredeti quesadilla félbe van hajtva, vagyis az egyik felére kerül a töltelék, a kenyér másik felét ráhajtjuk és addig sütjük, míg a sajt megolvad és összeragasztja a két felet. Ha két lapból készítjük, vagyis az egyik lapra halmozzuk a tölteléket, egy másik lapot pedig ráteszünk, így sütjük egybe - annak a neve sincronizada. 
A tortillakenyér mexikóban egy különleges eljáráson átesett kukoricalisztből készül. Itthon ilyen lisztet nem lehet kapni, ezért keverni kell búzaliszttel, mert a sima kukoricaliszt sikértartalom híján egyáltalán nem áll össze. Ebben a videóban látható, hogyan készül az autentikus tortilla:


Ma úgy jártam hogy elfogyott a kenyerem, és nem volt kedvem rendeset sütni. Ilyenkor mindig valamilyen laposkenyeret sütök. Akár tortilla, roti, puri, naan vagy csapati is lehet, a nevek nagyon hasonló kenyereket takarnak. Mindegyiket nagyon szeretem, mert roppant egyszerűen és gyorsan elkészíthetők és isteni ételeket lehet belőlük varázsolni. Úgyhogy elég gyakran csinálok laposkenyeret. Sőt. Lassan már jobban szeretem, mint a hagyományos élesztőst. Mert könnyebb, sokkal kevesebbet eszem belőle, hiszen egy normál szendvicsben a kenyérarány 90%, a belevaló a 10%, míg a laposkenyeres szendvicseknél ez éppen fordítva van, hiszen leheletvékonyak.
Ma tényleg tortillát készítettem, mert kukoricaliszttel csináltam.

Hozzávalók 8-9 tortillához:
10 dkg kukoricaliszt,
15 dkg búzaliszt,
1,5 dl víz,
kevés só.

A hozzávalókat sima tésztává dolgozzuk. Az állaga legyen kissé lágy, de ne legyen ragacsos, hanem álljon össze és váljon le a kezünkről és a tál faláról. Szép sima, rugalmas tészta legyen. Nehéz nagyon precíz receptet megadni, mert a lisztek eltérően viselkednek. Lényeg a tészta állaga, ha kevés liszt még kell hozzá, tegyünk, a ha víz, akkor azt tegyünk, nem a grammok a lényegesek, hanem amit az állagról írtam: olyan legyen. Gyúrjuk pár percig, míg érezzük hogy olyan selymessé, rugalmassá válik. Ekkor 8-9 kis darabra vágjuk és a darabokat gombóccá formázzuk. Lisztezett deszkán vagy konyhapulton (én a konyhapulton szoktam csinálni, nem vacakolok a deszka elővételével) kinyújtunk egy gombócot kör alakúra és nagyon vékonyra. Olyan 1 milliméter vastagságúra. Közben egy serpenyőt tegyünk fel a tűzre melegedni, közepes lángra. Mikor elég meleg a serpenyő - tegyük bele a tortillát. Míg sül, nyújtsuk ki a következőt. A kis gombócokat kinyújtásig takarjuk le, nehogy kiszáradjanak. A fél szemünk legyen a serpenyőn: mikor felhólyagosodik a kenyér, fordítsuk meg. Egy-egy felét nem kell tovább sütni mint körülbelül 1-1 perc.
Én egy régi teflonserpenyőt használok laposkenyerekhez. A teflonja már használhatatlan, viszont nem sajnálom szétégetni - mert megég elég jól ilyenkor a serpenyő. Szóval nekem van egy kiszuperált, de tortillasütésre kiváló és csak erre használatos darabom.
Ha tölteni és újra sütni akarjuk a tortillákat, világosra süssük csak. Ha nem sütjük duplán, akkor lehet sötétebbre is sütni.
Quesadilla: a kész tortillát a serpenyőbe visszateszem, megszórom a töltelékkel, a másik felét ráhajtom és mindkét felét 2-2 percig sütöm. Isteni ropogós lesz a tészta, a sajt pedig jól megolvad a közepében. Az enyémben sajt és sült paprika és hagyma van. Kínálhatunk mellé bármilyen salsát.
A tortillakenyér nylonzacsiban tárolva 3-4 napig is eláll és puha marad.
Készíthetünk teljesen búzalisztből is tortillát, az indiai változatok pedig fele búza-fele teljes kiőrlésű lisztből, vagy egészen teljes kiőrlésű lisztből készülnek.


A quesadilla vagy sincronizada kiváló házimozis vacsinak, ennél tökéletesebb, egyszerűbb és finomabb szendvics nem is kell. Mellé egy pohár sör vagy kóla és jöhet a film. Pl. a Desperado trillógia. Én imádom...

2011. október 30., vasárnap

Tarte tatin - sütőtökkel

.

Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie. 

(P. Coelho: A portobelloi boszorkány)




Ezennel kineveztem ezt a sütit a sütőtökös sütik királynőjének. Valami eszméletlen finom. Persze ehhez kellettek a Tatin nővérek, s az ő zseniálisan egyszerű, mégis fantasztikus almatortájuk. A klasszikus tarte tatint sütöttem meg, csak éppen sütőtökkel. A nagyon könnyű, porhanyós, remek alaptészta receptet pedig Nassoló blogján találtam. Köszönet érte, máshoz is fogom használni.


Hozzávalók egy közepes serpenyőhöz vagy tortaformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
1 csipet só,
10 dkg vaj,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
5 evőkanál hideg víz,
+ olvasztott vaj a kenéshez.
A tetejére:
annyi sütőtök, amennyi éppen csurig egy rétegben elfér a sütőtálban,
15 dkg kristálycukor (1 púpos evőkanálnyi ebből sötét nádcukor),
5 dkg vaj,
egy csillagánizs 2 szirmocskájának mozsárban összetört pora,
1/2 narancs leve+ valamennyi citromlé vagy
1 egész narancs leve vagy 4-5 evőkanálnyi víz.

A tésztához valókat robotgépbe tettem (hideg vajat használtam kis kockákra vágva) és a darálókart használva addig nyomtam a gombot a gépen, míg a tészta összeállt. Egyből kinyújtottam, olvadt vajjal megkentem és hajtogattam. Ezt még egyszer megcsináltam és folpackban hűtőbe tettem 1 órára.
Közben megcsináltam a tetejét. Olyan serpenyőt vagy sütőtálat válasszunk, ami bírja a sütőben sütést is. Tehát a vajat és a cukrokat jól elkevertem, hagytam kissé karamellizálódni, majd hozzáadtam a narancs levét és a csillagánizs porát és eztán beletettem a sütőtökszeleteket. Olyan 0,5-1 centi vastagra vágtam őket. (Ha almával készítjük, csak hámozni, magházukat kivájni és csak negyedelni kell az almákat.) Tehát hagytam a cukorszirupban kis lángon pötyörögni, míg puha lett benne a tök - ez olyan 40 perc volt. Lezártam a lángot alatta, kinyújtottam a tésztát a tál nagyságának megfelelően és rátettem a tökre. A kilógó részeket levágtam és a széleit lefelé-befelé körben lenyomkodtam. Előmelegített 190-200 fokos sütőben 15 percig sütöttem. 
Kis hűlés után rátettem egy tányérat és megfordítottam. Voila és készen is van. :)


A sütőtökhöz más fűszereket is használhatunk: szegfűszeget, ánizst, gyömbért, fahéjat, kardamommagot. Ha kevés citromot is adunk hozzá, pikánsabb lesz, de tisztán narancs levével is fantasztikus. Tényleg mennyei finom.
Tálalhatjuk így önmagában is, de tejszínnel megcsorgatva, vagy vaníliafagyit melléadva is szuper.

Halloween sütik innen-onnan

.

Csak csipegetek innen-onnan, hátha valakinek kedve támad haláli jó sütiket készíteni... :)

Ezek tényleg jó fejek. :)


Jók ezek a vámpír-almák... :)


Ez a becsapós tökfej is nagyon ötletes.




Ezek pedig egyszerűen csak nagyon szépek...

Itt Martha Stewart oldalán találtok még sok remek ötletet!


Ezen az oldalon halálfej-nyalókák vannak, képekkel..

Élvezetes sütögetést! :)

2011. október 24., hétfő

Meleg burgonyasaláta harissával

.

Aludtam, és azt álmodtam, hogy az élet merő élvezet.
Felébredtem, és láttam, hogy az élet szolgálat.
Szolgáltam, és felfedeztem, hogy a szolgálat élvezet.

                                                                                                                                (Rabindranath Tagore)






Mai ebédemet az eső, a hűtőszekrény és a fonott kosaram tartalma határozta meg. Egész nap szakadt, így körülnéztem, mit találok itthon. Volt a kosárban salátának való krumpli, a hűtőben meg találtam hozzá fél fej karfiolt, újhagymát és ott vigyorgott velem szemben a kibontott üveg harissa is. Készítettem hát (a finom görög házi olívaolajammal) egy meleg burgonyasalátát, harissás öntettel. Isteni lett. Azt hiszem, a közelgő tél kedvence lesz. A meleg salátákat nagyon szeretem, és télen nem is kívánom a hagyományos hideg fajta társaikat. Legalábbis önmagukban semmiképpen, maximum valami meleg étel mellé.
Ez ugyan egy meleg saláta, fogyasztható így önmagában is, de ha fejes saláta ágyon tálaljuk, az is nagyon finom hozzá - együk csak meg mellé a "lepedőt" is. :) Nekem ma nem volt itthon salátám, így magában ettem.

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg kiflikrumli vagy más salátakrumpli,
1 nagyobb fej karfiol,
3 szál újhagyma zölddel együtt.
Az öntethez:
1 dl olívaolaj,
1 púpos evőkanál harissa,
plusz só,
1 csipet cukor,
kevés citromlé.
Ha nincs otthon harissa:
2 teáskanál erős pista,
1 dl olívaolaj,
kevés citromlé,
1 csipet cukor,
mozsárban durvára őrölt 1 gerezd fokhagyma, 1/2 mokkáskanál koriandermag, 1 nagyobb csipet köménymag, pár darab római kömény és bors, plusz pár levél menta.

A burgonyát föltettem hajában főni, mikor majdnem készen volt, a karfiolrózsákat is forrásban lévő sós vízben megfőztem. Egyszerre készüljenek el és a karfiol ne főjön túl.
Közben fölkarikáztam az újhagymát és elkészítettem az öntetet is: egyszerűen keverjük ki a hozzávalókat.
A kész burgonyát még forrón hámozzuk meg egy villa segítségével. Egy nagy tálba tegyük a karikára vágott krumplit, a karfiolt, az újhagymaszeleteket és öntsük rá az öntetet. Finoman keverjük el, és már tálalható is.

Tipp: Karfiol helyett jól illik ebbe a saliba a zöldbab, vagy zöldborsó, vagy a brokkoli is. Padlizsánnal is kitűnő lehet, azonban azt kis kockákra vágva alaposan, jó füstös-feketésre süssük meg előzőleg. Vagy kelkáposztadarabokkal is, de azt is süssük vagy főzzük meg előzőleg.
Húsevőknek különleges köretként ajánlom, bármilyen egyszerű sült mellé.

River Cottage Veg Every Day

.

Ritkán ajánlok szakácskönyvet. Mert nem vagyok nagy gyűjtőjük, már csak azért sem, mert elég kevés az igazán jó, inspiráló, egyedi darab. Hugh Fearnley-Whittingstallt mindig is nagyon szerettem, anno föl is vettük az összes sorozatát. Már többször végignéztem, hihetetlen energia, lelkesedés, ötletesség és humor jellemzi ezt a füstös nagyvárosból kinőtt vadvirágot.



És most írt egy szakácskönyvet, amit nagyon-nagyon remélem, lefordítanak és itthon is megjelentetnek. Mert végre újra én is vega lettem. Tudom, már többször belefogtam, de most úgy tűnik, tényleg sikerült visszatérnem a növényevéshez. (Anno 2 évig voltam növényevő.) Egy nyári grillpartin ettem utoljára húst. Remélem, most már így is maradok. A családnak persze megfőzök bármit, csak én nem eszem belőle. A legutóbbi hétvégére főtt, füstölt csülköt készítettem - nekik. :) Én mást ettem. És hogy miért választom ismét a növényevést? Mert nagyon szeretem az állatokat. És a nagyüzemi állattenyésztés tárggyá degradálja őket, hihetetlen mértékű szenvedésben élnek, míg meg nem halnak. Pedig érző lények... Nem akarok hozzájárulni a szenvedéseikhez, és ez a legkevesebb, amit megtehetek értük. A test fenntartható növényi táplálékkal is, sőt.
Tehát nagyon várom Magyarországra is a könyvet - ha nem is fordítják le, remélem itthon is kapható lesz, mert biztos vagyok benne, hogy nagyszerű könyv. 
Itt olvasható egy rövid riport a könyv kapcsán Hughval. Ahogy elnézem, nem öregedett, hanem fiatalodott, és jópár kilóval könnyebb is lett. Igazán jót tesz neki is a növényevés. :)





.

2011. október 23., vasárnap

Konyhai katasztrófák...

.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Lehetetlennek tűnik.
- Mikor tartott ez vissza téged valamitől? - kérdezte.
- Igazad van - vigyorogtam.

(Dan Millman: Az elveszett évek)





Az idézet mindig kiindulópontja a tortasütéseimnek. Az arányom olyan 50%-os. Vagy teljes kudarc, vagy egész tűrhető végeredmény születik. Valahogy nálam sütikben nincs középút. Nos, ez a torta az első kategóriába esett. Totál kibuktam tőle... Pedig kedvenc tévés szakácsom receptje. Igaz, ő is minden adásban elmondja, hogy nem cukrász, nem tud sütni, ő főz, ő szakács. Na itt már gyanúval kellett volna élnem, de imádom a főztjét... Ami a tortájáról már nem mondható el. Pedig a sorozatban olyan gyönyörű volt! A tésztája egészen jól sikerült, azzal semmi baj nem volt. De a krém. Olyan híg lett, hogy bögréből kellett volna inni. Pedig ízre isteni, tömény olvadt csoki. Így hát zselatint tettem bele, mert sürgetett az idő, elfogyott a hozzávalóm, és bizony a finom olvadt csokoládéból egy pudingízű valami lett. A többieknek ízlett így is. Csak én kaptam délelőtt először dührohamot, aztán sírógörcsöt.
A krémet megtartom, de sokkal kevesebb tejszínnel fogom készíteni, és kis vajastészta-kosárkákba fogom önteni. A receptet majd akkor, a kosárkákkal együtt - ha leteszteltem, hogy tutttira jó-e.
Elpazaroltam 15 tojást (mert nincs liszt a piskótában), fél liter tejszínt, tíz deka vajat és fél kiló jó minőségű csokoládét. És három tálka friss, isteni málnát. Hát. A konyhában vannak katasztrófák is. Néhanapján.
Mondtam már hogy utálok sütni?! És a tortákat utálom a legjobban... Per pillanat. De mikor is tartott ez engem vissza bármitől is?! :))


2011. október 16., vasárnap

Csokis-mandulás cantuccini - filmes esték

.

Ebben a művészetben örömömet lelem. A főzésben különben is van valami varázslat...
Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvölt el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris: Csokoládé)



Erre a híres ropogtatnivalóra is már régóta készülök... Egy toszkán legendáról van szó.

"A cantuccini a biscotti, az aprósütemények családjába tartozó kekszféleség. Másfél évszázados története alatt világhódító sütemény lett, hiszen jellegzetes, különleges zamata és eltarthatósága nagyon népszerűvé tette.
Maga a biscotto kifejezés is latin eredetű, a panis biscoctusból származik, és a jelentése "kétszersült".
A kétszersült gyökerei a római légiósok úti ellátmányáig nyúlnak vissza. A második sütés teljesen kiszárítja és sokáig eltarthatóvá teszi a süteményt, így ideális hadi eleség válik belőle, panis militarisnak, azaz "hadikenyérnek" nevezték.
A XIX. században állítólag egy pratói cukrász, Antonio Mattei fedezte fel az elfeledett receptet, és kevés módosítás, finomítás után piacra dobta a biscotto di Pratót. Rengeteg mandulával, fenyőmaggal, ánizzsal és egyéb nyalánkságokkal ízesítve sütötte.
Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába, és készítik csokoládédarabokkal is. Ugyanezt a mandulás édességet a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven ismerik. A kiinduló alaprecept roppant egyszerű, 2 rész liszthez 1 rész (vagy még ennél is kevesebb) cukor, 1-2 tojás, kevés sütőpor és sok-sok csonthéjas szükségeltetik.
A vaj hozzáadása praktikus, ugyanis jelentősen puhít a tészta kétszeri sütéséből adódó szárazságán.
Íme egy pontosabb, jól bevált recept:
Narancsos CantucciniHozzávalók: 16 dkg cukor, 45 dkg liszt, 1 tk sütőpor, 3 tojás, 1 narancs reszelt héja és leve, 20 dkg mandula
A sütőt 180 fokra felmelegítjük. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, ízesítjük a narancshéjjal, narancslével. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és hozzádolgozzuk a tojáskrémhez. Mielőtt kemény tésztává gyúrnánk, beledolgozzuk a mandulát is.
Lisztes kézzel kb. 5 cm átmérőjű rudakat gyúrunk belőle, amelyeket kivajazott tepsire fektetünk.
35 perc sütés után kicsit hűlni hagyjuk, majd ferdén felszeleteljük a rudakat, és újból sütjük, szárítjuk 10-15 percig."
(Forrás: képmás.hu)


Találtam a neten egy videót, ez alapján sütöttem, a recept majdnem megegyezik a képmás.hu oldalán találttal. Én a videóhoz képest annyit módosítottam, hogy 10 dkg mandulát levettem az eredeti mennyiségből és azt csokidarabokkal helyettesítettem. Aki tud venni csokipasztillát, készítse azzal. Illetve a német receptben kissé sok a só mennyisége, úgyhogy abból is levettem. Ideírom a receptet, bár a videón is rajta van. Isteni lett egyébként, a kis zsúrkenyérformákban sütöttem. Mer' néha szeretek bonyolítani... Meg mert megígértem egy kicsi szerelmemnek, hogy sütök neki csillagot. :) 




Tehát a recept (a módosított):
50 dkg liszt,
26 dkg cukor,
4 vaníliás cukor (vagy 2 teáskanál vaníliakivonat),
8 gramm só,
1,5 csomag sütőpor,
40 dkg mandula (vagy 30 dkg és 10 dkg csokipasztilla),
6 dkg vaj,
4 tojás.
(Plussz: reszelhetünk bele narancshéjat is, ízesíthetjük kevés fahéjjal is.)

Az összes hozzávalót tésztává dolgozzuk a mandula és a csoki kivételével. Mikor összeállt a tészta, hozzákeverjük a csokit is, mandulát is és fóliába téve hűtőben pihentetjük 45 percig. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük a 6 hosszú hengerré formázott tésztát, amit 190 fokon körülbelül 15 percig sütünk. Kivesszük, hagyjuk hűlni annyira hogy vágható legyen (ez olyan 5-10 perc). Felszeleteljük 1 cm-es szeletekre és visszatesszük még 200 fokon sülni körülbelül 10-12 percre, míg szép aranybarnák nem lesznek a szeletek.
Ha csokoládét is teszünk bele, tovább kell hűlni hagyni, legalább 2 órát, hogy a csoki visszaszilárduljon, mert a sütésnél ugye folyóssá válik. És ha nem hagyjuk teljesen kihűlni a kisült rudakat, nem fogjuk tudni szépen szeletelni sem és a csoki is összemaszatolja a tésztánkat. Tehát csokis cantuccininél hagyjuk teljesen, a csoki dermedéséig kihűlni a tésztát.
Egyébként isteni finom. Édes desszertborba vagy kávéba vagy teába szokás mártogatni. Karácsonyi aprósüteménynek is kiváló, mert hetekig eláll egy jól zárható fémdobozban, vagy bármilyen sütisdobozban. És hát, filmnézős estékhez is kitűnő ropogtatnivaló. :)


2011. október 14., péntek

Sörperec - filmes esték

.


Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj.
Az Erő legyen veled!

(Qui-Gon Jinn, Baljós árnyak-Csillagok háborúja, I. epizód)





Asszem új sorozatot vagyok kénytelen indítani... ahogy bejött a rossz idő, meg az egyre korábbi sötétedés, kedves párommal (no meg macskusszal, bár ő többnyire csukott szemhéjon át nézi a műsort) mozidélutánokat-estéket rendezünk újabban. Mivel tévét egyáltalán nem nézünk. Már Paprika Tv-t sem, mert mióta két reklámblokk van egy 20 perces epizódban, nem érdekel a tévépaprika sem. Előfizetésünk sincs, lemondtuk. Én fizessek azért, hogy tízpercenként nézzek egy tízperces reklámblokkot, amivel el akarják adni nekem az uzsorakamatos kölcsönöket meg a kitudjamit tartalmazó mérgeiket - na ez enyhén szólva is túlzás. Valójában nekik kéne nekünk fizetni, amiért reklámozhatnak és ránk zúdíthatják magukat... Mértem az időket. Ugyanannyi reklámidő van, mint adásidő, és a reklámok 90 százaléka gyógyszer vagy bankkölcsön. Ez egy vicc. A rosszabbik fajtából. Hát nem vagyunk hajlandók finanszírozni sem a bankok, sem a gyógyszermaffia hirdetéseit. Amiről pedig lemaradunk, az is csak szemét... úgyhogy a pénzünk is megmarad, meg az időnk is. Egyébként már régóta nem nézünk tévét, csak a paprikát meg a spektrumot néztem én - eddig. Most már ezeket sem. Maradnak a filmek. És a könyvek. Különben is. A tévé az erő sötét oldalának csatlósa, mert butít, nyomorba dönt és függésbe taszít.
Az első moziszériánk a Csillagok háborúja hat epizódja volt az elmúlt hétvégén. Imádom. :) Azt tudtátok, hogy Lucas közel tíz évig tanulmányozta a meséket, mítoszokat, mire megírta mi is történt "réges régen, egy messzi-messzi galaxisban"? Ezért is érezzük hitelesnek, bármennyiszer és bármikor, bármilyen életkorban megnézhetőnek ezt a történetet.

A sörperecről már írtam itt, ebből a tésztából készült egy az egyben. Jó ropogós, megszórható bármilyen maggal, nagyszemű sóval. Annyi a különbség a grissinihez képest, hogy sokkal vékonyabbra sodortam a tésztát, sütőpapírra tettem, tojással megkentem, megszórtam lenmaggal illetve meglocsoltam a folyékony sókeverékkel a kis pereceket. Ha óriásperecet sütnénk, azt készítsük kenyértésztából, élesztővel. Kenjük meg azt is tojással, úgy süssük készre. A perecekhez kis tálkákban tehetünk ki mártogatósokat is - akár ketchupot, akár fokhagymás joghurtot vagy tejfölt, márványsajtos tejfölt, padlizsánkrémet, körözöttet - egyszóval bármilyen jó kis kencével elropogtatható. De így önmagában is jó, egy-két pohár habos sörrel leöblítve. És élvezve közben a fimet. Az Erő legyen veletek! :)




A következő filmünk a Mátrix-trilógia lesz. A világirodalom, vagy moziverzum vagy minek nevezzem egyik legnagyobb alkotása. Csúcs, tökéletes, zseniális. És hogy mi készül mellé? Pattogatott kukorica. Többféle. Mert arra is rákaptunk. :) És persze sütöttünk már gesztenyét is, sütőtököt is egyik-másik epizódhoz.
Ó, a Csokoládé című fantasztikus édes filmhez egy pohár jó forró, különleges csokoládéital illik természetesen. A Pár lépés a mennyországot pedig forralt borhoz ajánlanám. :)
Nektek mi a kedvenc (mik a kedvenc) filmetek?

2011. október 12., szerda

A szilvágyi erdő kincse

 .

  A mogyorón és a mandulán kívül a hajdani nonna egész kis Édent telepített ide. Ami megmaradt belőle: háromféle szilva (a Santa Rosa-szilvát a helybeliek coscia di monacának hívják, vagyis "apácacomb"-nak), füge, alma, sárgabarack, egy félig elszáradt cseresznyefa és többféle körte. Az éppen érő apró, zöldes-piros körte édes és ropogós. A göcsörtös almafák valószínűleg menthetetlenek. Jó lenne tudni, milyen fajtájúak. Apró termésük olyan csúnyácska, mint a gyümölcsök a rovarirtó-reklámokban a termék használata előtt. A fák többsége "önkéntes", annyira fiatal, hogy nem lehetett még itt, mikor a háznak még voltak lakói, és véletlenszerűnek tűnik a helyük is. Az egyik teraszon egymás mellett sorakozik tíz szilvafa, négy pedig közvetlenül alattuk - nyilvánvaló, hogy a lehullott gyümölcs magjából sarjadt az a négy.
  Biztos vagyok benne, hogy a hajdani nonna édesköményt is szedett, hogy megszárítsa sárga virágát és a szárát tűzre dobja a sülő hús alá. Szőlőtőkéket szabadítunk ki a teraszok szélén az elvadult bozót szorításából. Az életrevalóbbak hosszú kacsokat növesztenek most is. Most jövünk rá, hogy annak idején az egész birtok egyetlen méretes szőlőskert volt.
  A nonna által használt legfontosabb alapanyag minden bizonnyal az olívaolaj volt. Fával fűtött tűzhelyében elégett a tengernyi lemetszett gally; belemárthatta az olívaolajba a kenyérszeleteket, mielőtt megpirította őket; bőségesen locsolhatott zöld olívaolajat a levesekbe és a szószokba is. Vászonzsákokban füstölhette a bogyókat telente. Valószínű, hogy a szappant is olívaolajból és a tűzhely hamujából készítette. Férje (vagy bérese) heteket tölthetett az olajfák gondozásával. A régiek szerint az olajfákat úgy kell megmetszeni, hogy a nagyobb ágak között át tudjon repülni egy madár anélkül, hogy szárnyával hozzáérjen a levelekhez. A hajdani gazdának pontosan tudnia kellett azt is, hogy mikor kell szüretelni. Ha a leszedett bogyók nedvesek, penészedésnek indulhatnak, mielőtt az olajsajtolóba kerülnek. A "nyers", fogyasztásra szánt bogyókból pedig ki kell áztatni a kesernyés glikozidot - lúgban vagy sós lében. A praktikus szempontokon kívül számos ősi babona is meghatározza, mikor kell ültetni és szüretelni. Különösen a Hold állása számít. Vergilius is feljegyezte a földművesek hiedelmeit: "Ültess a telihold utáni hetedik napon, az ötödiken semmiképp; éjszaka kaszálj, amikor a harmat meglágyítja a gabona szárát". Attól tartok, Ed orra esne a sötétben.
  Olajfáink közül némelyik göcsörtös, girbegurba vén fa. Sok fiatal fa is van, ezek a tönkrement, öreg törzsek körül sarjadtak ki. Az elhanyagolt, elvadult olajfákat fel kell ébresztenünk. Minden egyes törzset ki kell szabadítanunk a szömörce, a rekettye, a gaz szorításából, aztán meg kell őket metszeni és meg kell trágyázni a földjüket. A teraszokat meg kell tisztítani, föl kell szántani.
  Milton azt írja valahol az Elveszett Paradicsomban, hogy (a galamb) "olajágat hozott, a béke jelét". A Noé bárkájára visszatérő galamb jól választott, az olajfák valóban békét, nyugalmat árasztanak, talán időtlenségüknek köszönhetően. Ezek a fák itt vannak, itt lesznek. És itt voltak. Hogy mi vagyunk itt, vagy valaki más, vagy senki, nekik mindegy, rendületlenül billegnek leveleik, rendületlenül törekszenek a nap felé.
  Egyszer nyáron egy barátommal Mallorcán kirándultunk Soller fölött. Széles teraszokon hatalmas olajfák álltak kilométereken át, közöttük gyalogoltunk. A dombtetőn kőkunyhókat találtunk, ahol a csőszök tanyáztak. Bár eltévedtünk és egy bikával is találkoztunk, egész nap nagy békesség volt a szívünkben a hatalmas, öreg fák között. Ugyanaz a béke szállja meg a szívem, amikor ezen a néhány holdnyi kacskaringós teraszon sétálgatok. Noha emberkéz alkotta a teraszokat, a föld művelésének ez a módja kifejezetten természetesnek tűnik. Az írás egyik legkorábbi típusa, a busztrofedon felváltva rója a sorokat balról jobbra és jobbról balra. Valószínűleg hatékonyabb, gyorsabb így olvasni is. A szó görög tövek összetétele, amelyek jelentése: "úgy fordulni, ahogy az ökör szánt". Ilyenek a mi teraszaink is: amikor az ekét húzó ökör U-alakban megfordul, egy szinttel feljebb találja magát, és már megy is a másik irányba.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)





A hétvégén, az esős-borongós idő elől Toscanába repültem. Már sokadszor olvasom újra Frances Mayes könyvét. Imádom ahogy írni tud. Magával ragad, elvarázsol, egy másik világba repít, egy olyanba, amiről érdemes álmodozni... A varázslathoz a húgom is hozzájárult most, mert hozott göröghonból igazi házi olívaolajat nekem. :) Úgyhogy nemzetközi lettem, kiterjesztettem az otthon határait jó szélesre: belefér Olaszország is, Görögország is, és a zalai erdők fenséges szépsége és gazdagsága is.
Tegnap beszélgettem a gombás bácsival az emeleten. Mindig rengeteg féle áruja van, most azonban neki is csak szárított vargányája és fekete tölcsérgombája volt. (Remélem, pénteken már lesz friss is, a kiadós eső után végre!) Az öreg ismeri a szilvágyi erdő minden zegét-zugát. Tőle vásárolják fel a multik is a szárított gombákat. Én is tőle veszem a szárított vargányát, mert csúcsminőségben készíti. Amikor kinyitottam a zacskót itthon, az egész lakást pillanatokon belül belengte az erős, jellegzetes, isteni vargányaillat.

Így hát ez egy koprodukciós étel lett: görög olívaolaj, Frances Mayes olasz porcini-szósz receptje és az utolérhetetlen zalai vargánya alkotja.




Porcini*-szósz 
  Amikor kapható, a friss porcini pompás eledel. Akkor a legfinomabb, ha egyszerűen megkenjük olívaolajjal és megsütjük: olyan, mint egy steak, egyébként gyakran együtt tálalják vele. Szezonon kívül a szárított porcini is remek. Noha kissé drága, elég egy kevés is belőle. Öntsük le ezzel a szósszal a polentát, keverjük rizottóba, vagy szolgáljuk fel tésztával.
  Másfél csésze melegvízben áztassunk körülbelül fél óráig 5-6 dkg szárított porcinit. Vágjunk apró darabokra öt gerezd fokhagymát, és finoman dinszteljük meg 2 evőkanál olívaolajban. Adjunk hozzá 1 evőkanál apróra vágott kakukkfüvet meg rozmaringot, 1 csésze paradicsomszószt, sót, borsot. A gomba levét szűrjük át gézen, majd öntsük bele a paradicsomos keverékbe. Vágjuk fel a gombát és tegyük a szószba, majd kis lángon főzzük, amíg be nem sűrűsödik (körülbelül 20 percig). Polentához** 6 személynek elegendő, tésztához 4 személynek.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

(* porcini = vargánya, ** polenta = puliszka, kukoricakása)
Friss spagettit készítettem hozzá, mert nem vagyok nagy barátságban a puliszkával. És bár a legtöbb olaszos tésztát sajt nélkül szeretem, nekem ehhez az ételhez kifejezetten ízlett és kellett a sajt. Friss házi kecskesajtot reszeltem rá, szintén a piacról való, isteni finom házi csoda. Ha friss vargányával készítenénk, akkor azt az elején süssük "zsírjára" a fokhagymával együtt, ezután tegyük csak hozzá a paradicsomot, fűszereket. Amúgy Frances Mayesnek igaza van, natúran, olívaolajon megsütve a legfinomabb a friss vargánya.
És még volt finom kerti paradicsomom is a szószhoz, de már ez a vége sajnos... Ha konzervvel készítjük, és kissé savanykásnak ítéljük a szószt, egy kevés cukrot nyugodtan tegyünk bele, kiegyensúlyozandó az ízeket. És ó, majd elfelejtettem. Egy pohár jóféle száraz vörösbor is dukál hozzá - így kerek az élet. Étel. :)




Álmaim megvalósítása már elkezdődött. Vettem a bolhán egy antik öntöttvas falikutat, réz csappal, amely sárkányfejet formáz. Már csak a kertet kell megtalálnom hozzá... :)