Azon nevettem a minap főzés közben, hogy a zen szerzetesek feltalálták a fából vaskarikát. Akarom mondani a spanyol viaszt.
Amikor először ismerkedik valaki a zennel, azt hiszi, az valami hűde elvont, hűde egzotikus és misztikus dolog: Buddha szobrok és füstölők, ülőpárnák és egyéb kellékek made by Kína. Vagy Japán.
Pedig
a zen csak feltalálta az unalmat. Igen, pontosan. Arra gondolok, hogy az
élet tele van napi rutinnal, ismétlődő dolgok sorával. Amiket el kell
végezni, különben nem lesz rend az életünkben. Ezeket az
elfoglaltságokat nem igazán szeretjük... lásd mosogatás, takarítás,
sokszor a főzés is, mert bizony egy idő után az is fárasztó tud lenni.
Tehát gyakorlattá tették a rutint. Egyfajta fegyelem-figyelem
gyakorlattá. Jó ez két szó, nem véletlenül hasonlítanak ennyire
egymásra. A fegyelemből figyelem fakad, abból pedig éberség. Abból pedig
jelenlét. Ha pedig itt vagyunk, ahol, és most, amikor, akkor valóban
benne vagyunk az életünkben, a testünkben. Nem menekülünk sem semmi
elől, sem semmi felé. Itt vagyunk. Egyszerűen, nyitottan, tisztán.
Miért
van erre szükség? Mert az ember szerintem extázis-lény. Szeretjük az
izgalmat, szeretünk kibújni a bőrünkből. És időnként kell is. Ha az életünk csak monotónia lenne, hamar
belefásulnánk. De az élet nagyja sajnos mégiscsak az "apraja". Ezért ha gyakorlattá
változtatjuk az unalmat, hihetetlen dimenziók nyílnak meg.
A zen nem egzotikum. A zen itt van, például a konyhában. Egyszerűen a figyelmes élet művészete.
Bazsalikom-függő lettem, mint az olaszok.
Hozzávalók 2 főre:
40 dkg cukkini (tisztítva)
1 nagy burgonya (kb. 20 dkg)
10 dkg füstölt szalonna
1 közepes fej vöröshagyma (kb. 10 dkg)
1 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
zöldség-alaplé (kockából is lehet)
só
frissen reszelt szerecsendió
friss bazsalikomlevelek
1 nagy evőkanál tejföl vagy
1 dl tejszín
1 csapott evőkanál liszt
1 csapott teáskanálka cukor
friss citromlé (igazából zöld citrommal a legfinomabb ez a leves vagy verjus-vel)
a tálaláshoz: parmezán jellegű sajt.
Az olívaolajon kisütöttem a vékony darabkákra vágott szalonnát, amit aztán kivettem a zsiradékból és félretettem tálalásig.
A felkockázott hagymát, fokhagymát üvegesre pároltam a zsiradékban, majd hozzáadtam a megtisztított, kockákra vágott cukkinit is, és még pároltam pár percig együtt őket. Végül a megtisztított, kockázott burgonyát is hozzáadtam a többiekhez, felöntöttem annyi alaplével, amennyi épp csak elfedte a hozzávalókat. Főztem, míg minden puha lett a levesben, aztán botmixerrel krémesítettem. Ízesítettem szerecsendióval, bazsalikomlevelekkel, cukorral, citromlével. Végül a tejszínnel habarást készítettem, és azt is hozzáadtam a leveshez, kevergetve hagytam felforrni, forrás után még pár percig főztem. Tálaláskor a leves tetejét megszórtam a szalonnapörcökkel, sajttal és még egy kevés bazsalikommal.
A cukor furcsa lehet elsőre, de higgyétek el, kell bele, mert a cukkini önmagában nagyon ízetlen. A citromlé ad igazán ízt neki, és azt kiegyensúlyozandó a cukor ezer pontot dob a levesen.
Lehet készíteni burgonya nélkül is, de nekem most ennyi volt itthon cukkiniből, így krumplival dúsítottam. Ha csak cukkiniből csinálná valaki, a burgonya súlyának megfelelően annyival több cukkinivel készítse.Vega módra is készíthető szalonna nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése