2011. február 28., hétfő

Máglyarakás

.

A sok kicsi szorongás képes összeállni egyetlen nagy depresszióba. Ez pedig kiolthatja azt a magas érzelmi hőfokú lángolást, amit Prométheusz lopott az emberek számára: az istenek tüzét. Szomorú, de sokan a közönséges szalonnapirító parazsat értik Prométheusz tüze alatt. Akinek valóban adatott belőle, az belehal, ha a láng kialszik. Ő azt is tudja, hogy nem mindenki kap belőle, ez ugyanis ajándék. Más felfogás Erósznak nevezi az érzést, még inkább varázst, amitől elevennek, az élet szerelmesének érezzük magunkat, amely által érzéki kapcsolatba kerülünk a világgal.

(Vavyan Fable)




A máglyarakás is egy remek kenyérpuding-féle. Maradék kifli vagy kalács felhasználására kiváló. Tegnap főztem egy nagy fazék frankfurti levest, ami jó kiadós és laktató. Így igazán csak valami édes tésztát kíván utána az ember lánya...

Pár napja rákívántam a bolti fonott kalácsra. Vagyis pontosabban: influenzás lévén, erőm nem volt semmit sem sütni, meg enni sem nagyon, de a kalácsot megkívántam hideg tejjel. Nem sok fogyott belőle, mára már teljesen megszáradt. És még négy almám is árválkodott a gyümölcsös tálban, így adott volt a máglyarakás.



Hozzávalók egy 30-szor 21-23 centis kistepsihez vagy jénaitálhoz:

20 dkg száraz kalács,
50 dkg alma (megtisztítva ennyi),
15 dkg darált dió,
2 félmaréknyi mazsola,
1 kis üveg sárgabaracklekvár,
4 tojás,
4 dl tej,
vaníliás cukor vagy vanília kivonat,
sima cukor,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 citrom reszelt héja,
1 evőkanál citromlé,
csipet só.


A tejet fölforraltam 1 evőkanál vaníliakivonattal és 2 púpos evőkanál cukorral. Ráöntöttem egy tálban a szeletelt kalácsra.
Az almákat meghámoztam és levágtam a húsukat a magházról. Szeletekre vágtam és 2 csapott evőkanál cukorral, 1 evőkanálnyi citromlével, egy citrom reszelt héjával, a megmosott mazsolával, csipet sóval és fahéjjal megpároltam.
Hagytam kihűlni, csakúgy, mint a tejes kalácsot.
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját fehéredésig habosra vertem robotgéppel 2 csapott evőkanál porcukorral. Ezt aztán hozzákevertem a beázott kalácsszeletekhez. A tálat jól kivajaztam, liszteztem, majd a tojássárgájás kalácsszeletekkel kiraktam az alját. Megszórtam darált dióval. Erre jött a párolt alma, megint darált dió. Aztán megcsepegtettem a tetejét sárgabaracklekvárral. Betettem az előmelegített sütőbe jó magas hőmérsékletre 20-25 percre. Közben felvertem a tojásfehérjéket 1 csapott evőkanál porcukorral. Majd a kemény habot elkevertem 3 evőkanál lekvárral, de csak úgy lazán, nem simára hanem márványosra. A 20 perc leteltével kivettem a sütőből a tálat és a máglyarakás tetejére kentem a habot. Visszatettem a sütőbe, de már csak fél lángra addig, míg a hab teteje szép barnás lett.


Melegen is, hidegen is nagyon finom.

9 megjegyzés:

4Gyerek írta...

Főfogást Biankától, akkor a desszertet meg Tőled rendekem. 6 adaggal, ha lehet.
köszi.

Anikó írta...

Juj, de finom, szeretem, de soha nem készítem, ne kérdezd miért?
Valahogy nem jut eszembe, pedig, egyszerű, gyors, mindenki szereti, ki érti néha a saját hülyeségeit:-)))

Padparadsa írta...

Ez a Fable melyik könyvből van?

Bianka írta...

Szeretném :)

Ritmus írta...

Ezer éve nem csináltam én sem! Na, majd most,igencsak meghoztad hozzá a kedvem!:D

Kati írta...

De fincsinek néz ki'

duende írta...

4gyerek: :))) Asszem ez épp ennyi volt! :)


Anikó: Én is most csináltam először. Mert nem szokott itthon lenni sem kiflimaradék, sem kalácsmaradék... De most volt hozzá minden, így végre én is megkóstolhattam. Mert hogy még enni sem ettem soha. :) Anyu sem csinálta, mert otthon sem volt soha sem kifli, sem kalácsmaradék. Ha sütött, mindig minden az utolsó morzsáig elfogyott.
Nagyon finom egyébként, a jól felvert tojássárgájától szinte felfújtszerűen könnyűvé vált az alsó réteg és szépen fel is jött a tálban. Alig tudtam a habot ráhalmozni... :))


Padparadsa: nem tudom, a neten találtam. :) De jó nagyon.


Bianka: :) Még van egy adagnyi. :)


Ritmus: :) Örülök! :)

Kati: az is! :) Könnyű édesség, nem tömény, nagyon finom tényleg.

Gesztenye receptjei írta...

Nagyon klassz lett.
Milyen régen készítettem már én is:-)
A képek, mint mindig nagyon szépek:-)

duende írta...

Köszi szépen Gesztenye! :)