2009. április 5., vasárnap

Parajos dinsztelt burgonya



Pontosság, önfegyelem, külső-belső rend, tisztaság. Fegyelem nélkül nincs spirituális út, fegyelem nélkül nincs szabadság. Ez ellentmondásnak tűnik. Pedig csak a rám kényszerített fegyelem gátolhatja a szabadságomat. Az önként, belátásból, meggyőződésből vállalt fegyelem kiszabadít kényelemszeretetem, lustaságom, önzésem börtönéből. Ugyanakkor az öröm, a jó közérzet nem tilos. Mindennek meg van az ideje. Az egyik legnagyobb keresztény misztikus, Avilai Szent Teréz ezt igen tömören így fogalmazza meg: ha böjt, akkor böjt, ha sült hús, akkor sült hús.

A cél ugyan nem önmagunk megváltása, önmagunk boldogítása, de egy egészséges közösségben, szanszkritul szangában, ahol mindenki elsősorban jóindulattal, segíteni akarással, toleranciával és nem elvárással fordul a másik felé, ott, ahol mindenki szüntelenül azon fáradozik, hogy szeretetet adjon, ott mindenki kapni is fog szeretetet. Csak egy ilyen csoportban generálódhat annyi pozitív energia, ami önmagában is mint közösség, de tagjain, mint egyéneken keresztül is módosíthatja a társadalmat mozgató energia minőségét.
Manapság elterjedt vélemény, hogy mindenki elsősorban önmagáért felelős.
Igaz, hogy a világot nem tudom megváltoztatni, csak önmagamat. De azt is tudjuk, hogy minden mindennel összefügg és minden kölcsönhatásban van. Sein ist mitsein, a lét együttlét, pontosabban egymással lét. Egy közösség szellemiségét minden tag viselkedése formálja. Minden cselekedetünknek, gondolatunknak következménye van.
Az üres tükörben a kolostor elöljárója megszidja Jan szant, mert robogóját figyelmetlenül vezette, kiegészítve az eseményt egy fiktív történettel:
„- A koanok tanulmányozása - mondta - annak megértéséhez vezet, hogy a világon minden összefügg. Minden lényt láthatatlan szálak kapcsolnak egymáshoz. És mindenki, aki felismerte ezt az igazságot, figyelni fog, tudatosan tesz mindent, amit tesz. De te nem vagy ilyen.
- Nem? - kérdeztem udvariasan.
- Nem – mondta az elöljáró. És elégedetlenül nézett rám. - A múltkor láttalak, amint befordultál egy utcasarkon, és nem tetted ki a kezedet. Figyelmetlenségeddel arra kényszerítettél egy teherautósofőrt, aki véletlenül mögötted haladt, hogy a járdára hajtson, erre föl egy gyerekkocsit toló hölgy nekiütközött egy nagy kereskedelmi társaság igazgatójának. Ez amúgy is rossz hangulatban volt, és elbocsátotta az egyik alkalmazottját, akit egyébként talán megtartott volna. Ez az ember pedig aznap este leitta magát, és megölt egy fiatalembert, akiből zenmester lehetett volna.”
Ha megfontoljuk ezeket a gondolatokat, akkor talán bárhol és bármikor nagyobb felelősséggel, empátiával, toleranciával, fogunk a környezetünk felé fordulni.
A világ olyan, amilyenné formáljuk. A „világ” individuumok összessége. Elsősorban magamat tudom formálni. A csendben, fegyelmezetten, rendszeresen történő ülés által valami történik velem, bennem, benned, bennünk. Légy türelmes és kitartó, és bízzál az eredményben, még akkor is, ha lassan mutatkozik meg.

(Marghescu Mária)





Ma laskagombát rántottam ebédre. Ez a finom burgonya a körete volt: szaftos, puha, krémes - a rántott finomságok kissé szárazak -; jól kikerekítette a gomba egyszerűségét. Egyébként is, a dinsztelt krumpli a kedvencem. Hetente egyszer biztosan készül. Én szeretem önmagában is, valamilyen friss salátával (erre még várni kell), de finom garnírungként is.
A fotó kicsit megtévesztő, mert akkor készült mikor épp beletettem a lábosba a friss leveleket. Nagyon összeesik, de az íze belepárolódik a burgonyába. Aki nagyon szereti ezt a finom levélzöldséget, nyugodtan tehet bele nagyobb mennyiséget is.

Hozzávalók 4 főre:
12 db közepes burgonya,
4 kupóc spenót,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
1 csapott teáskanál só,
2 dl tejszín,
frissen reszelt szerecsendió - 1/2 mokkáskanálnyi körülbelül,
pici frissen őrölt bors.

A dinsztelt burgonyához szükséges egy teflonos lábos, vagy nagyobb teflonos serpenyő, mert különben leragad.
A spenótot megmostam, a középső szárakat eltávolítottam. A burgonyát tisztítás után vékonyabb karikákra vágtam egy teflonos lábosba. Sóztam, fűszereztem (a fokhagymát vékony karikákra vágva adtam hozzá), olajat és vajat tettem rá, jól elkevergettem. Föltettem a tűzre, a nagyobb laskára vágott spenótlevelekkel együtt. Meglocsoltam a tejszínnel. Fedő alatt kis lángon - néha megkeverve - puhulásig pároltam. Ez körülbelül 20-25 perc.
(Készíthető úgy is, hogy a parajt csak a legvégén tesszük bele, és 1-2 percig pároljuk csak a már puha burgonyával.)
Szárazabb húsok, halak kiváló körete.

6 megjegyzés:

trinity írta...

Annyira egyszerű-és mégis mennyire finom lehetett!Megkívántam:)))

duende írta...

Csináld meg! Tényleg finom. :)

erős ildikó írta...

Hajjaj! Képzeld, ma végre láttam szép friss spenótot, de lemondtam róla, mert még vannak maradékok, meg sorban álló főznivalók, nem került volna rá sor azonnal. Gondoltam, majd veszek máskor, ne legyek telhetetlen. De máris bánom...csodás az ételed és a fotó is (természetesen...:-)

duende írta...

Köszi! :)
Fini is volt nagyon. Azt hiszem, egy kis citromlével megcsepegtetve a tányéron, még pikánsabb. Legközelebb kipróbálom. (Ez most jutott eszembe.)

Renata Kalman írta...

Épp írtam Napmátkánál (a parajos nokedli kapcsán), hogy nálunk a spenót nem túl népszerű. Én szeretem, de főzelékként rajtam kívül senki más nem enné meg, ezért párolva szoktam elkeverni valamilyen gabonával, köretként. Vagy épp ma készítettem római tálas ételt, s abba tettem belőle. Így krumplival még nem próbáltam, de jó ötletet adtál.

duende írta...

Én is sok dologba beleteszem, remek zöldféle, szinte mindenhez jó.
A la' nature is finom, magában párolva. Én is szeretem. :)