2008. november 21., péntek

Kelkáposztafőzelék



A kelkáposzta főzelék az egyik nagy kedvencem. Talán soha nem szerettem volna meg, ha nincs gyerekkoromban egy csúnya szalmonellám - ami azt eredményezte, hogy másfél hétig teán éltem. Másfél hét után pedig nagyon meg tud éhezni az ember, ugye. És anyu épp kelkáposztafőzeléket főzött.
Életemben olyan jól nem esett azóta sem étel, mint akkor az a tányér főzelék. Maga volt a mennyország... 

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposzta,
2-3 közepes méretű burgonya,
3 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt,
só,
1 csapott mokkáskanálnyi köménymag,
1 púpos teáskanál majoránna,
1 csapott teáskanál pirospaprika
1 közepes-nagyobb fej vöröshagyma.

A vöröshagymát és fokhagymát apróra kockázva kevés sóval megdinszteltem az olaj felén, közben a kelkáposztát leveleire szedtem és megmostam. A burgonyát hámoztam, kisebb kockákra vágtam, és ment is bele a lábosba. A kelleveleket 1 centis csíkokra szeltem, amik szintén a lábosban kötöttek ki, a krumplikockák mellett. Felöntöttem fele annyi vízzel, amennyi ellepte volna és fűszereztem. (Nagyon kevés víz kell rá, mert a kel nagyon összeesik, és ha túlöntjük, híg lesz nagyon a főzelék.)
Közben az olaj másik felével és a liszttel közepesen sötét rántást készítettem, pirospaprikát tettem bele mikor elkészült, kevés hideg vízzel simára kevertem. Mikor minden puha volt a fazékban, hozzáadtam a rántást is és még 5 percig hagytam forrni, hogy összeálljon az íze.

Nincsenek megjegyzések: